Hogy rögtön az elején tisztázzuk: nincs jobb évszak a szingliléthez a nyárnál! Ám ha véletlenül mégis tanácstalanul álldogálnál így július közepén, és nem tudnád, mihez is kezdj a hirtelen jött vagy már egy jó ideje tartó függetlenségeddel, miközben a barátnőid pasijaikkal romantikáznak az Adrián, eláruljuk, mi hogyan hozzuk ki a maximumot a szabadidőnkből és ebből a varázslatos évszakból!

Fotó: swordfishphoto/500px.com

1. Főzünk!
Nem, nem gondoljuk azt, hogy a nőnek a konyhában a helye. Ám nincs jobb, mint amikor saját magunknak, a saját magunk ízlésének megfelelően főzünk, nem pedig azért, hogy egy pasit vagy az anyósunkat lenyűgözzük. Ilyenkor mi bekapcsoljuk a zenét, elővesszük azt a rég kinézett receptet az Éva Konyhából, és minimum Nigellának gondoljuk magunkat. Majd megterítünk, leülünk, és felfaljuk az általunk elkészített csodát!

2. Programokat szervezünk...
...csak saját magunknak! Beülünk a moziba arra a filmre, ami úgyis csak bennünket érdekel, átböngésszük a nyári fesztiválok műsorait, és kiválasztunk valami olyasmit, amire úgysem tudnánk senkit elrángatni, vagy eltudnánk, de minek?! Hiszen – mint az már korábban is megírtuk – gyakran sokkal jobban, teljesebben át tudjuk adni magunkat az élménynek egyedül, mint társasággal!

3. Felújítunk!
Na nem azért, mert muszáj, hanem mert kedvünk van hozzá. És persze nem feltétlenül gondolkodunk nagyban – elég csak beszerezni valami új, jópofa bútordarabot, új tapétát a hálóba, vagy elpepecselni valami általunk készített, diy dekorációval. Inspirációt természetesen Csináld magad rovatunkból merítünk – mostani kedvenceink pédául ››ezek, illetve ››ezek.

4. Kézimunkázunk!
Mióta úrrá lett rajtunk a Mollie Makes láz, kedvenc elfoglaltságunkká vált elmerülni a kötés és horgolás rejtelmeiben az erkélyünkön. Miközben össze-összekeveredünk a különféle fonalakkal és elveszünk a bonyolultabb mintákban, jegeskávét szürcsölgetünk és senkinek nem vesszük fel a telefont!

5. Felfedezzük a várost!
Mennyi, mennyi izgalom, mennyi érdekesség és mennyi csoda, amit még sosem láttunk, hisz eddig túlságosan lefoglalt párosan punnyadni a tévé előtt. Esténként, amikor enyhül már kissé a hőség, nyakunkba vesszük a várost, és elveszünk benne. Rájövünk, hogy sosem jártunk még a türbénél, és rácsodálkozunk, mennyit változott a Kazinczy utca, mióta elvégeztük az egyetemet. Inspirációt. ötletet ››innen merítünk!

Szöveg: Kocsis Melinda