6 mondat, amivel a 3 éves kislányom megtanított lassítani

6 mondat, amivel a 3 éves kislányom megtanított lassítani
Forrás: Getty Images / a kép illusztráció

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

N

Nincs az a coach, aki hatékonyabban tanít az élet élvezetére és arra, hogy a jelenben élünk, mint egy hároméves.

Az egész egy kismadárral kezdődött azon a nyáron, amikor a lányom megtanult járni. Az utcánkban sétáltunk, fogtuk egymás kezét, a nap is bevetette minden erejét, hogy felszárítsa a délelőtti záporból felgyülemlett tócsákat. Színtiszta unikornisnyál, tudom, de tényleg ebben úsztunk. És ekkor reppent a magánidillünkbe a kis rozsdafarkú.

Bevallom, talán észre sem vettem volna, ha az egyévesem nem kezd heves mutogatásba. Beszélni még nem tudott, de egyértelmű jelzéseket adott, hogy innen bizony nem megyünk tovább, hiszen a madárka egyszemélyes vízirevübe kezdett.

Már nem emlékszem, de valószínűleg otthon hagyhattam a mobilomat, hiszen korábban az ehhez hasonló lopott percekben gyorsan elővettem, körülnéztem, hogy mi történik a világban. Most azonban figyelni kezdtem a rozsdafarkút: belegázolt a vízbe, kicsit billegtette szürke, narancssárga tollait, majd elképesztően hirtelen csapkodásokkal meghempergette a testét és felröppent. Ezt a mutatványt pedig többször is megismételte, talán mert jó közönségként, teljes áhítattal bámultuk. És mennyivel többet adott ez az élmény, mintha századjára is végiggörgetem a Facebook feedemet!

Olvasd el ezt is!

Mert ekkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, korábban mikor álltam így meg utoljára, mikor gyönyörködtem abban, ami valójában történik a világban?! Mikor felejtettem el örülni annak, hogy csak ki kell nyitnom a szememet, és minden percben csupa szépség vesz körül? Sok-sok éven át, a telefonomba bújva, mennyi mindenről lemaradtam?!

Így hát megfogadtam: változtatok. A már egyszerűen túl sokká vált kütyüzés, rohanás, fejetlenség helyett jöjjön valami más! Nevezhetjük mindfulnessnek, slow livingnek, a dánok hyggének, a svédek lagomnak, a japánok ikigainak: le akartam lassulni, megélni a jelent, jól érezni magam a pillanatban, online segítség nélkül.

Talán ez is csak egy lett volna az amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan ment elhatározásoknak az életemben, ha nem bukkanok egy kitűnő tanítómesterre: a kislányomra. El is árulom, hogy az elmúlt közel 3 évben mennyi mindenben sikerült fejlesztenie a 32 éves édesanyját.


Többet vagyok jelen

– Anya, figyelj ide, csak figyelj ide!

Ez volt a legrémesebb mondat, amit hallottam a lányom szájából. Esküszöm, olyan, mintha rajtakaptak volna valamin! Mindig, de mindig kiszúrja, ha fejben elkalandozom játék közben. Hiszen ő teljes lényével benne él, akár festünk, akár építőkockázunk, akár a játszótéren fogócskázunk. A sok figyelmeztetésnek hála, már sokkal koncentráltabban és eredményesebben tudom a kislabdákat látványosan lezúdítani a lépcső tetejéről a fontosabb teendőimet is végrehajtani.

Kép
forrás: Getty Images / a kép illusztráció

Félreteszem a mobilt

– Anya, tedd le telefont!

Oké, inkább ez volt a legszörnyűbb, az igazi lealázás. Már tudatosan figyelek arra, hogy a lehető legkevesebbszer vonja el a figyelmemet a készülék. Éjjel-nappal némítva tartom, ha valaki keresett, később visszahívom. A legtöbbször már fényképezéskor sem csábulok el, hogy azonnal csekkoljam a beérkezett pushokat. A ritka kincsként dédelgetett énidőben pedig elő sem veszem a táskámból.

Óvatosan lehúzzuk az ágaikat, hogy megszagoljuk a virágokat. Bevallom, semmi mástól nem tudok jobban feltöltődni.

Többet vagyok szabad

– Anya, ne menjünk sehova, csak itthon játsszunk!

Sokáig nem tudtam, kire ütött ez a gyerek?! Én szeretek ide-oda csavarogni, akár 5-6 állomásos elintéznivaló-turnéra indulni, ő nem annyira. Így legtöbbször jól átgondolom, érdemes vagy muszáj-e mennünk, és hagyok neki olyan napokat is, amikor abszolút semmi dolgunk. Vagyis nekünk. Mert magam sem hittem volna, mennyire bele tudok süppedni ebbe a kényelmes helyzetbe. Érdemes kipróbálni, óriási szabadság!

Kép
forrás: Getty Images / a kép illusztráció

Nem sietek sehova

– Anya, még ne menjünk!

Ha már kijutottunk, hazamenni nem akar. Tipikus… Bevallom, én nem tartozom a szoros napirendet követő anyukák táborához. Emiatt láthattunk például slagból inni egy elefántot, ami számomra is életre szóló esemény volt. Hihetetlenül mázlistának érzem magam, hogy a játszótérről hazafelé követhettem a vándorcirkuszt hirdető táblákat. Az előadásra nem vágytam, de a sátor mellett lévő különleges állatokat örömmel megmutattam a kislányomnak, igaz, az alvásidő rovására. De vajon mikor érkezik legközelebb elefánt a szomszédunkba?! Na ugye!

Figyelem a természetet

– Anya, nézd, ott egy szöcske!

Talán 8 éves koromban érdekelt utoljára egy szöcske. Akkor még bátor voltam, befőttes üveggel fogtam be őket a mezőn a zalai nagymamámnál. Aztán elkezdtem félni tőle, mint minden rendes lány, minden ízeltlábútól. Igen, 31. évemben attól a példánytól is vacogtam, amelyre a nappali közepén álló kétévesem mutatott. Szerencsére előjöttek az emlékek, reszkető kezemmel jobb híján ráborítottam egy poharat. 1-2 órát töltött a búra alatt, vártuk haza apát, aki majd megment minket. Ez idő alatt néha rásandítottam a kis háziállatunkra, és már is nem tűnt olyan félelmetesnek. Gondoltam, akár ki is vihetnénk a rétre, szabadon engedhetnénk, csak mi ketten, lányok. Így is történt. Azóta is megvizsgálunk minden szarvasbogarat, hernyót, szitakötőt, várjuk, hogy rügyezzenek a fák, óvatosan lehúzzuk az ágaikat, hogy megszagoljuk a virágokat. Bevallom, semmi mástól nem tudok jobban feltöltődni.

Kép
forrás: Getty Images / a kép illusztráció

Megtanultam nemet mondani

– NEM!

Ugye senkinek nem kell bemutatni, milyen határozottan tud ellenkezni egy két- vagy hároméves? Van a már a példázott csattogós NEM, az elnyújtott neeeeeeem és az összes közti árnyalat. Korábban nálam ez nagy probléma volt, sosem tudtam nemet mondani. Jöhetett bármilyen kérés, óhaj, sóhaj, panasz, siralom, búbánat, nyöszörgés – ahogy a régi fizikatanárom sorolta -, igyekeztem mindennek eleget tenni. Természetesen felnőttként egyenesen őrültség lenne olyan ütemben és olyan következetlenül pattogtatni a nemeket, mint egy threenager, de a saját békém, lelki nyugalmam a kislányom érdeke is. Így csak olyan dologban veszek részt, amely örömet szerez, és büszkén vállalhatom előtte is. Hiszen méltó szeretnék lenni a kis tanítómesteremhez.


Nézd meg ezt a káprázatos galériát is:

Nézd meg a galériánkat> 16 kép
Újra gyerekek akarunk lenni! 16 mesebeli óvodaépület a Föld körül
Tovább olvasok
Így hordd a tavasz alapdarabját, az overált!

Kényelmes, közben pedig eszméletlenül stílusos – a szezon egyik alapdarabja az overál. Megmutatjuk, hogy hogyan viseld a különböző fazonokat.

Ruccanj ki Szlovéniába, szép helyek vannak arra!

A környező országok tele vannak olyan felfedezésre váró helyekkel, amit semmiképp ne hagyj ki. Most Szlovéniából hoztunk egy gyönyörű kedvcsináló videót.

Kövess minket

Most kevesebb, mint két Éva magazin áráért hármat kapsz, köztük elsőként a Joy-kuponosat!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem