A nagyon elszántak változatos állatkák kertbe csábításával, sőt, szaporításával gazdagíthatják a környezetet és biztosíthatják biokertjük egyensúlyát. Lássuk a leghasznosabbakat!

Fotó: Claudia Gaiotto/500px.com

A giliszta várva várt szárnyas vendégeink, az énekesmadark kedvenc csemegéje, emellett segíti a földbe kerülő szerves anyagok lebontását, forgatja és trágyázza a termőtalajt, és könnyen tenyészthető.

A zengőlegyek lárvái is finom falatnak számítanak, pedig maguk is ragadozók: igen szorgosak a levéltetvek ritkításában; sőt, a pajzstetveknek, atkáknak, legyeknek, sőt, a méregzöld kabócáknak sem kegyelmeznek.

Az apró, emberre teljesen veszélytelen fürkészdarazsak lárvái parazitaként élősködnek számos kártevő rovaron; az értékes biozöldségeket pusztító lepkehernyók ellen szinte ők az egyetlen hatékony eszköz, ugyanis aktívan keresik a kártevő lepkék lerakott petéit, és saját tojásukat azokba helyezik, megakadályozva ezzel a hernyók kikelését.

S ha már a férgek, rovarok benépesítették a kertet, akkor számíthatunk a fő rovarvadász, a denevér (fokozottan védett, eszmei értéke fajtától függően 10–100 ezer forint) megjelenésére is; ő az illatozó virágokra szálló rovarokból fogyaszt elképesztő mennyiséget éjszakánként.Odvas fák híján denevérodút vagy „műromot”, töredékes kőrakást építhetünk számukra, ami jó esetben a ritka baglyot (védett vagy fokozottan védett, eszmei értéke fajtától függően 5–250 ezer forint) is odacsábíthatja.

A vakondot (védett, eszmei értéke 2000 Ft) inkább elűzni szokták, mint csalogatni, pedig ez a kis földtúrás-gyártó ragadozó ízeltlábúak és csigák tömkelegét fogyasztja el (nem ő a felelős a megrágott virághagymákért!), és hát, igen, a földigiliszta is gyakran szerepel étlapján.

Csakúgy, mint a cickánynak, aki pechére szörnyen hasonlít egy nagyobb egérre vagy kisebb patkányra, pedig inkább a sünnel és vakonddal áll rokonságban, és tisztességes rovarevő: egy nap alatt képes akár a testsúlyának megfelelő mennyiséget is elfogyasztani. Ezek a madarak és apró emlősök is hálás bérlői a „vad sarok” fa- és kőrakásainak.

Szöveg: Simándi Júlia