Amikor 16 évesen elkezdtem fotózni, teljesen az alapoktól kezdtem apukámtól örökölt Praktica fényképezőgépemmel. A fotósiskolában azt tanították, hogy a komponálás az egyik legfontosabb dolog – ha az megy utána már kezdhetsz “művészkedni.”

Manapság már alig találkozni olyan emberrel, aki ne fotózna. Az egyre alacsonyabb árak miatt a többség számára elérhetővé vált egy félprofi masina – vagy itt vannak az egyre ügyesebb okostelefonok is a különféle képjavító applikációikkal.
Nem lehet összehasonlítani egy okostelefont egy kompakt géppel vagy a tükörreflexes fényképezővel, viszont jó amatőr fotót bármivel lehet készíteni. Vannak alap dolgok, amik mankók lehetnek egy kezdő számára is, hogy jobb képeket tudjon "lőni" a gyerekéről, a tájról vagy akár saját magáról. Lássuk hát, mire kell különösképpen figyelni!

1. A legjobbak a természetes fények
A legtöbb esetben beépített vakuval fotózunk. Ennek használatát én megpróbálnám elkerülni, mert sajnos lehetetlen vele szép képeket készíteni. Szombat esti partiképekhez, illetve esti kocsmázásokon megörökített pillanatokhoz tökéletes – másra viszont nem használnám. Igyekezzünk természetes fényeknél exponálni, ám mellőzzük a nyári, tűző napsütést. Ilyenkor nagyon erősek a kontrasztok, nem tudjuk elkerülni a zavaró árnyékokat. A legideálisabb a szórt fény, például felhős időben.

2. Kompozíció
Próbáljunk meg minél jobban komponálni, a témán legyen a hangsúly, távolítsuk el, vagy kerüljük ki a környezet zavaró tényezőit. Fotópályázatra számtalanszor készülnek olyan fotók, ahol egy nő felöltözik a legszebb ruhájába, kisminkeli magát, szuperül néz ki, majd beáll a konyhaszekrény vagy a bejárati ajtó elé ahol valaki agyonvakuzva megörökíti a pillanatot. Egy ilyen fotón két szarvashiba is van: a vaku és a konyhaszekrény a háttérben. Próbáljunk üres fal vagy valamilyen semleges háttér előtt fotózkodni, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a főszereplőről, azaz rólunk!

Párizsban figyelnem kellett volna arra, hogy a kép jobb oldalán lévő hölgy már ne kerüljön bele a kompozícióba.

3. Vágások és szögek
Ha figyelünk arra, milyen környezetben fotózkodunk, akkor arra is ügyeljünk, hogy ne „csonkoljuk” a modellünket. Próbáljuk meg elkerülni, hogy könyöknél, csuklónál vagy térdhajlatban vágjuk el a képen szereplő(ke)t. Attól ugyanis groteszk és furcsa hatása lesz a fotónak.
Ha felülről vagy alulról fotózunk valakit, torzulni fog: lehet, hogy vékonyabbnak tűnik az arc, ha felülről készítjük a portrét, de a fotó elárul – látni lehet ugyanis, hogy az illetőnek hatalmas lett a homloka és pici az álla.

Helytelen komponálás: az alsó báránynak lemaradt az orra, túl szűk a vágás.

Kicsit vártam, helyezkedtem és jobban odafigyeltem, hogy mind a két barit megfelelően le tudjam fotózni.

4. Fehéregyensúly
A beállításoknál már többféle opció közül választhatunk – ahány gép annyi féle lehetőség. A fehéregyensúlyt már az okostelefonokon is be lehet állítani, viszont az a tapasztalatom, hogy nem jól igazodik, illetve sok esetben eltorzítja a színeket. Javaslom inkább az automatikus beállítás opcióját. Ha azt vesszük észre, hogy sárgás elszíneződés keletkezik a képeinken (főleg zárt térben, mesterséges fényeknél), érdemes átállítani a háztartási izzó ikont ábrázoló jelre a gépünket. Próbálgassuk, előbb-utóbb rájövünk, melyik verzió az ideális.ú

5. Képfájlok
A képfájl típusoknál a jpeg, tiff, raw kiterjesztések közül választhatunk. Hobbiszinten maximálisan elég lehet a legnagyobb felbontású jpeg fájl kiválasztása. Attól függően, hogy mekkora méretben szeretnénk használni a későbbiekben a fotót, illetve milyen célra, választhatunk más opciót is. Ha nyomdába szeretnénk küldeni, újságban fog megjelenni a képünk, vagy egy komolyabb fotópályázatra készülünk, akkor a tiff formátum a legcélszerűbb. Ez viszont nagyon nagy méretű és sok helyet foglal. Ha csak anyunak szeretnénk kinyomtatni néhány családi fotót a könyvespolcra, akkor a jpeg formátum és az 1600 pixel széles fekvő kép már megfelelő egy 13x18 cm-es kép nyomtatásához.

Jó példa: nincs zavaró elem a képen, szépek a fények, megfelelőek a színek, jó a kompozíció.