Feldmár András pszichológus személye és nézetei is megosztóak a szakmában és a közvéleményben egyaránt. Könyvei, előadásai és hát persze a terápiás módszerei mégis sokakban reményt ébresztenek, hogy szabadulhatnak idült démonaiktól. Hevesi Flóra interjút készített vele a februári Éva számára, és ebben a magyarokról, a magyarok külföldi megítéléséről és énképünkről kérdezte Feldmár Andrást. A Vancouverben élő pszichiáterrel készült interjúból négy idézetet közlünk.

1. A magyarok nem különböznek sokban a kanadaiaktól
„Az egyetlen különbség talán az, hogy itt, Kanadában szabadabban gondolkoznak és beszélnek az emberek, mert nem félnek annyira. Mi, magyarok a történelmünk során megtanultuk, hogy óvatosnak kell lenni, ezért már olyankor is óvatosak vagyunk, amikor nem kéne... Márpedig ha az ember úgy érzi, hogy el van nyomva, akkor elnyomja a másikat is."

2. A stressz és a nyomás ellen aktívan fel kell lépni
„Sok magyar mondja nekem, hogy a könyveim hasznosak számukra, mert bátorítja őket arra, hogy ne aludjanak tovább, hanem harcoljanak vagy keressenek menedéket. Itt nincs kiút, mindenkinek meg kell harcolnia."

3. A pszichiátriai betegségek nem betegségek
„Sok pénzt lehet kapni az államtól arra, hogy az őrülteket kínozzuk, hogy kórházat építsünk, ahol elektrosokkoljuk őket, meg teletömjük mindenféle méreggel. De arra, hogy egy jó lakást szerezzünk nekik, tápláljuk őket és vigyázzunk, hogy legyen nekik társaságuk, arra nem lehet pénzt kapni, mert azt elirigylik tőlük."

4. Az egyes emberen múlik, hogy miként határozza meg magát
„Mindig megkérdezik, hova való vagyok, mert az angolom nem tökéletes. Így aztán mindig felmerül, hogy Budapesten születtem. De ez számomra tökmindegy, mert már nagyon korán eldöntöttem, hogy nem skatulyázom be magam magyarnak, zsidónak, férfinak vagy bármi másnak. Én ember vagyok és köszönöm szépen, ez éppen elég."

Fotó: Büki Dorottya