1. „Anya fantasztikus asszony!”
Iván 43 éves, tudományos kutató.
Budapest belvárosában, egy háromszobás lakásban él 69 éves anyjával.

Jelenet az Anyám nyakán című filmből (Matthew McConaughey, Kathy Bates, Terry Bradshaw)

„Anya az egyetlen ember a földkerekségen, akivel egy srófra jár az agyunk. Én még csak a halvány gondolatnál tartok, de ő már ki is találta, hogy mi jár a fejemben. Fantasztikus asszony! Ha elkészülök egy tanulmánnyal, ő az első, akinek odaadom aszöveget, hogy átolvassa és korrigálja. Feltétlenül megbízom az értékítéletében.
Anya a háttérről is gondoskodik. Nincs gondom a bevásárlásra, a takarításra, mert ő mindezt szinte észrevehetetlenül elintézi. Kiválóan főz, el sem tudom képzelni, hogy van, aki ilyen nagyszerű konyhát vezetne. Talán túl nagyszerűt, ezért aztán közös utazásaink során – egy évben egyszer hosszabb külföldi útra indulunk – képtelen vagyok megbarátkozni a helyi ízekkel.
Fiatalabb koromban akadt néhány barátnő az életemben, és anya párszor biztatott is, hogy nyugodtan kezdjek komolyabb kapcsolatba, de nem hiszem, hogy akadna bárki, akiért feladnám a függetlenségemet.”

2. „Nem hagyhatom egyedül!”
Laci 56 éves vállalkozó.
Sopronban, a villanegyed egyik családi házában lakik 84 éves édesanyjával.

forrás

„Nekem ne mondja senki, hogy a hozzám hasonló kalandozó pasiknak családban kell élniük. A gyerekek idegesítenek, szerintem nem lennék jó apa. Határozottan élvezem az agglegényéletet, és biztos vagyok benne, hogy csak egyetlen nő van a világon, aki hosszú időn keresztül képes elviselni: az édesanyám. Sosem voltam hűséges típus, meggyőződésem, hogy ma is igaz a mondás: a változatosság gyönyörködtet. Imádom, ha fiatal, csinos lányok vesznek körül, de éttermi vacsorákon, néhány márkás ruhaneműn és izgalmas szállodai éjszakákon kívül senkinek nem ígérek semmit. Anyámat nem avatom be a nőügyeimbe, bár sejti, hogy az „üzleti utak” néha másról is szólnak. Neki én vagyok az egyetlen férfi az életében. Középiskolába jártam, amikor meghalt az apám – azóta én vagyok acsaládfenntartó. Nincsenek anyagi gondjaink, a válság ellenére szerencsére jól megy az üzlet. Acipőimet, ruháimat magam vásárolom, de az ingeimet ma is a mami mossa-vasalja. Vigyázok rá, ahogyan annak idején apám kérte tőlem. Amikor futja az időmből, vele töltöm az estét és a hétvégéket. Tudom, hogy nem hagyhatom egyedül.”

3. „Nem tudok változtatni”
Robi 37 éves buszsofőr.
72 éves anyukájával egy békásmegyeri panellakásban él.

fotó: Éva magazin, Europress

„Utálom a magányt, gyerekkoromban megszoktam, hogy heten osztozunk egy szobán. Négy testvéremmel és a szüleimmel hosszú éveken át egy alföldi tanyán laktunk. Nem sokkal azután, hogy Budapestre költöztünk, apánk fogta magát és lelépett. Mindannyian szakmát tanultunk, a legidősebb bátyám kiment apánk után Németországba, a többiek családot alapítottak. Ketten maradtunk anyukával.
Eleinte kamionosként dolgoztam, de amikor anyut egy baleset miatt leszázalékolták, buszra váltottam, hogy ne kelljen hosszú időkre egyedül hagynom. Korábban is együtt laktunk, azóta azonban nem ő gondoskodik rólam, hanem én róla.
A cégnél állandó délelőttös vagyok, így délután jut idő a bevásárlásra, házimunkára, és ha kell, az orvoshoz is eljutunk. A testvéreim nem nagyon tudnak támogatni, csak a családi ünnepeken látjuk egymást.
Diákkoromban voltam legutóbb szerelmes, komoly kapcsolatom sosem volt. Tavaly mégis történt valami. A világhálón keresztül megismerkedtem egy elvált asszonnyal. Később találkozgatni kezdtünk, és pár hónapja vele töltöm a szabadnapos délelőttöket. Anyuka miatt sosem maradhatok nála éjszakára, de ágyba bújni délelőtt is lehet. Márti nagyon megértő, egyszerűen elfogadja, hogy a helyzeten nem tudok változtatni.”

Szöveg: Rojkó Annamária, fotó: Europress.