Miki
13 éves, 9 kilós, kandúr

„A lábacskái túl vékonyak.”
Mariann, fodrász: Miki a leggyengébb kiscica volt az alomban. Ma már egy csöppet sem emlékeztet egykori törékeny, aprócska önmagára. A lábai soványak, a feje kicsi, de ami a többi részét illeti, Miki kétségtelenül iszonyúan kövér. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire robusztus, csak abból vettem észre, hogy nem egy leányálom őt ölben tartani. Ha lehetséges, ilyenkor inkább eltolom a lábacskáit magamtól. Mostanra azonban saját taktikát dolgozott ki arra, hogy mégis ölben lehessen. Lábait egyenként a hasamra helyezi, aztán mint egy lassított felvétel, szépen befekszik az ölembe. Úgy csinál, mintha ezt nem venném észre.
Miki imád a konyhában lenni, miközben én főzök. Ha éppen húst szeletelek, le nem veszi a szemét rólam, a hátamon érzem a tekintetét. Persze néha neki is csurran-cseppen valami.
Korábban még szívesen rohangált a legyek után és vadászta le őket, manapság azonban ez már inkább fárasztó neki. Mintha azt mondaná: „Szia, kedves légy, nekem már tálalva van otthon a sokkal finomabb macskakaja.”

„Pár kilót már sikerült leadnia.”
Petra, könyvelő: Két éve Oszi pár napra eltűnt. Amikor megtaláltuk, nem tudott a hátsó lábaira állni. Az állatorvos szerint megtámadták, a súlya miatt azonban nem tudott elmenekülni, és így a hátsó lábai megsérültek. Akkoriban 14,6 kilót nyomott. Attól a pillanattól kezdve mérlegen mérem ki az ételadagját. Most naponta háromszor 20 gramm száraz eledelt kap, és három és fél kilót leadott.
Nyáron úgy gondolta, hogy megint megpróbál amacskaajtón keresztül közlekedni. Hatalmas zajra és hangzavarra lettem figyelmes, majd megjelent Oszi, hátán a macskaajtóval, amelybe beleszorult. (Micimackó-effektus.) Az incidens óta a lábával kopog az ablakon, ahogy régebben is tette, ha ki kellett mennie. Ha már kívül van, elsétál úgy négy métert a terasz végéig. Aztán leül, megnézi, mi történik kinn, majd visszajön. Ezt a rituálét naponta háromszor-négyszer megismétli.
Amikor finom falatokra támad kedve, addig döfködi a sípcsontomba a körmeit, amíg meg nem kapja a rágcsálnivalót. A vadászat hidegen hagyja. Legutóbb a másik macska egy döglött egeret hozott haza. Oszi lustálkodva feküdt a szőnyegen, és elkapta az egeret, de utána... semmit nem csinált vele. Ő nem akar semmi szőröset aszájába venni.

„Utálja a fogyókúrát.”
Rita, diétás nővér: Tomit az utcáról mentettem meg. Már több hete láttam, hogy az emberek lábához dörgölődzik, de senkihez nem tartozik. Amikor a meteorológusok kemény fagyokat jósoltak, magamhoz vettem. Ez nagyon egyszerűen ment: kinyitottam a kocsi ajtaját, ő pedig beugrott. A hazafelé vezető úton végig nyugalomban üldögélt a hátsó ülésen. Ennek már négy éve.
Tomi cukorbeteg. Naponta kétszer injekciózom. Mivel túlsúlyos lett, diétára kellett fognom. Egy grammot sem fogyott, viszont rettenetesen rosszkedvű lett. Az állatorvossal konzultálva abbahagyattam vele a fogyókúrát. Inkább legyen kövér, mint boldogtalan.
Korábban adtam neki pár kockányi sajtot, mert annyira szerette. Aztán megtudtam hogy a sajt árt amacskáknak, most tehát már másfajta nassokat kap, és ezeket is imádja. Mivel a fogatlan szájával az ilyen kaját nem tudja a padlóról felszedni, aszőnyegre teszem neki a finom falatokat. Ha engem meglát enni, már a szőnyeg szélénél állva várja a neki szánt falatokat.

Egér
8 éves, 16 kilós, kandúr

„Ebédszünetet tart.”
Yvette, ügyintéző: Egérkét ivartalaníttattam, mert enélkül penetránsan büdös lett volna avizelete. A cica az ivartalanítás után kezdett kiszélesedni. Az állatorvos is halálra rémült alátványtól, mert annyira túlsúlyos volt, hogy nem fért rá a mérlegre. A doki azt tanácsolta, hogy aszáraz táp mellett néha adjak neki nedves tápot is, hogy a széklete puhább legyen. Emellett diétás tápot is felírt Egér számára. Két éven keresztül etettem speciális diétás táppal, de egy grammot sem fogyott. Sőt, egyéb ételeket is elkezdett lopkodni, mert annyira éhes volt.
Átálltam tehát a light típusú macskaeledelre, és abból kap naponta három tányérkával. Kétnaponta az egyik tányér szárazeledel-adagot fél doboz nedves táppal vagy egy darab főtt hallal váltom ki. És néha kap egy kis adag sült marhahúst is, de ezenkívül semmit. Az eledelét a kanapén tálalom. Többnyire arra sincs energiája, hogy egyszerre megegye az egész adagot: fél adagnál ebédszünetet tart, és elnyúlik az ágyon. Ám amint kiejtem az „étel” szót, reménykedve néz rám: „No, akkor megint itt az evés ideje, nem igaz?”

Fotó: lindajansen@dutchphotocollective/wwwlindajansen.com, utómunka: Paul Roberts.