Ezt tanácsolja egy 30-as években megjelent könyv a serdülő leánynak

Borítókép: Ezt tanácsolja egy 30-as években megjelent könyv a serdülő leánynak Forrás: europress
Isteni könyvet találtam a minap a pincében. Először nevettem, aztán szörnyülködtem, végül inkább csöndben maradtam.

Dr. Csaba Margit Amit a serdülő leánynak tudnia kell című könyve 1932-ben jelent meg először. Az orvos és katolikus hitoktató jó tanácsainak gyűjteménye a kamaszkorba ért lányokat hivatott megvédeni a testi-lelki éréssel járó borzalmaktól. Az írónő a kislányokat szereti növekvő gyümölcsfákhoz, bimbózó virágokhoz hasonlítani – oldalas allegóriákban. Mint például:

„A kisleány tavasza aserdülőkor s bizony sok szeretetre, gondozásra, önfegyelemre és önnevelésre van szüksége ennek a kis virágozni kezdő léleknek, hogy az életnek viharai és undorító férgei (bűnök és titkos szokások) kárt ne tehessenek virágpompájában és gyümölcstermésében."

Vagy mint az a rész, ahol egy mértékletes és önfegyelmező iskolásleányka tökéletes napját írja le. Reggel frissen és jókedvűen ugrik ki az ágyból, és „nemcsak hogy nem késik el az iskolából, de még egy rövid fohászra is jut ideje az útba eső templomban!”. Az iskolában „eszébe sem jut kétes lelkületű társnőkkel homályos sarkokba bujkálva meghallgatni azok ízléstelen történeteit”, iskola után pedig nem csavarog, hanem „igyekszik haza…, hogy még kileshesse akonyhában, hogyan is készül az éppen esedékes májas gombócka”.

Fogalmam sincs, hogy 1932-ben hányan tudták komolyan végigolvasni ezeket a mondatokat, de a nagymamám biztos közéjük tartozott. Épp abban az évben kezdte el a tanítónőképzőt a Domonkos-rendi nővéreknél, és bár már 16 éves volt, vallásos neveltetése miatt lelkileg valószínűleg még bőven a „serdülő leányka” kategóriába tartozott.

[cikk=42493]


A bájos májasgombócka után aztán rendesen bedurvul Csaba Margit. Taktikája az elriasztás, ezért tételesen végigveszi, milyen veszedelmek leselkednek az óvatlan kisleányokra. Középút ugyanis nincs, mert

„ha egy tisztátalan gondolat helyet kap az agyunkban és ott megfészkelhet, mert nem küzdöttünk ellene idejében és kellő energiával, menthetetlenül megindul ily irányban a képzelet és nincs megállás egészen a bűnig”.

De mik is ezek a pokol felé vezető tévutak? Nagyjából minden. A divat: könnyelmű ruházkodásra csábító veszély. A strand: lelki károkat okozhat. A moziban „az érzékiségre ható szerelmes történetek korbácsütésekként ébresztgetik az emberi rossz természet szunnyadó bestiáit”. A könyvek „mérges tartalmukkal megzavarják az ép gondolkodást, elpusztítják alelki életet, amivel oly sokszor együtt jár a test haldoklása is”. A tánccal vigyázni kell, „hogy az örvendezés módja veszedelemmé ne váljék!”, de a barátnők választásánál is résen kell lenni, hiszen „sok kárt tehet egy durva lelkű vagy primitív bizalmas barát”. A legjobb tehát, ha a serdülő leánykák magányosan ülnek szobájukban, hiszen az utca a sok szemérmetlen plakáttal „sokat árthat testüknek, lelküknek”, a kirakatok előtt pedig különösen nem tanácsos ácsorogni, „mivel a kirakatok erkölcsös voltát nem nagyon ellenőrzik, bizony sok káros és izgató hatása lehet az ártatlannak vélt kirakatnézésnek”.

Mindez ma valahogy úgy hangozna, hogy édes lányom, ne lógasd ki annyira a melled, vegyél már fel valami rendes bikinit, el ne hidd, amit az ostoba amerikai romkomokban látsz, a pornó meg nettó hazugság. A bulizástól – sajnos – nem tilthatlak el, de lehetőleg ne hagyd minden arra járó srácnak, hogy letaperoljon, és ne hidd el a leghülyébb barátnőidnek, hogy attól leszel menő, ha a vécében a fiúk elé térdelsz. Kár, hogy miután tizenéves leányunk kellően kicsapkodta a térdét, valószínűleg mindennek az ellenkezőjét csinálná. Csaba Margitnak legalább a nagymamám hitt.