És biztos, hogy tényleg boltban kell keresnünk az igazi gyümölcslevet?

Gyerekkorunkban tejet ittunk, szörpöt, csapvizet. Születési évjáratunktól függően később a Bambi, a szőke és a barna kóla, a Traubiszóda és a Márka rajongóivá váltunk. Aztán (nagyjából a rendszerváltáskor) megkezdődött a palackozott ásványvizek és a dobozos gyümölcslevek tömeges térhódítása. És bár ezek nélkül ma már el sem tudjuk képzelni mindennapjainkat, tegye a szívére a kezét, aki tudja, miben térnek el az egyes gyümölcslé-kategóriák – pedig az egészségünk szempontjából ez egyáltalán nem mindegy.

100 százalékos biztonság
A Magyar Élelmiszerkönyvnek a gyümölcslevekről és hasonló termékekről rendelkező, uniós irányelvek alapján készült (1-3-2001/112-es számú) előírása elkülöníti a gyümölcsleveket és a gyümölcsnektárokat. A gyümölcslé „olyan nem erjesztett, de erjeszthető termék, amelyet egészséges, megfelelően érett, friss vagy hűtéssel tartósított, egy- vagy többfajta gyümölcsből nyernek, és az előállításhoz felhasznált gyümölcs(ök)re jellemző színe, illata, íze van”.
A kizárólag facsart vagy préselt gyümölcsből nyert, 100 százalékos gyümölcstartalmú, tiszta lé a kereskedelemben kapható gyümölcslevek csúcsa − ilyennel azonban ritkán találkozunk, s akkor is csak az üzletek hűtőpultjain. Az olyan 100 százalékos gyümölcslevek viszont, melyek felbontás előtt nem igényelnek hűtést, túlnyomó többségükben sűrítmények visszahígításával készülnek, ezért hozzáadott vizet is tartalmaznak. A gyümölcsöket a betakarítás helyén sűrítménnyé dolgozzák fel – azaz a gyümölcspépből kivonják a vizet –, és csak a gyártás helyén „hígítják vissza” az eredeti sűrűségre. Ez azonban érzékszervi és kémiai szempontból nem módosíthatja az alapvető minőséget.
A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a sűrítményből előállított gyümölcslé „olyan termék, amelyet a gyümölcslé besűrítése során kivont vízmennyiség, valamint a gyártási folyamatban aléből elveszett, azonos típusú aroma – és ha szükséges –, velő és rostok visszapótlásával állítanak elő”.
A 100 százalékos gyümölcslevek egészségesebbek atöbbi gyümölcs-innivalónál, mert csak fruktóz, azaz gyümölcscukor van bennük, hozzáadott cukor, tartósítószer, adalékanyag nincs.
Az élelmiszerkönyvi szabályozás ízkorrekció vagy édesítés céljából engedélyez ugyan meghatározott mennyiségű cukrot vagy citromsavat, ám a fogyasztók érdekében az ilyen gyümölcsleveken nem állhat „100%-os gyümölcstartalom” felirat.

Édes, mint a nektár
Egyes gyümölcsökből – sárga- és őszibarackból, banánból, körtéből – a legnagyobb jóindulattal sem lesz 100%-os gyümölcstartalmú ital (ha lenne, csak kiskanállal fogyaszthatnánk). Ezekből (is) készül agyümölcsnektár, amely a Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint „olyan erjeszthető, de nem erjesztett termék, amelyet víz és cukor és/vagy méz hozzáadásával gyümölcsléből, sűrített gyümölcsléből, gyümölcsléporból, gyümölcspüréből vagy e termékek keverékéből nyernek”.
A gyümölcsnektárok cukor- vagy méztartalma legfeljebb 20 százalék lehet. A manapság oly divatos, energiaszegény gyümölcsnektárokhoz nem adnak cukrot, hanem – részben vagy teljesen – édesítőszerekkel helyettesítik azt.
És hogy mennyi gyümölcs van a gyümölcsnektárban? A szabályozás gyümölcsönként változik: az ananásznál, almánál, körténél, birsalmánál, őszibaracknál például 50 százalék az előírt kötelező gyümölcslé- és/vagy gyümölcspüré-tartalom. A kajszibarack, eper, málna, csipkebogyó és fekete áfonya esetében már csak 40, míg a meggynél csupán 35 százalék. Afel nem sorolt gyümölcsök többségénél pedig legalább 25százalék.
Ha szomjunk oltására a gyümölcsnektárt választjuk, akkor kevesebb valódi gyümölcslevet és több adalékanyagot hörpintünk fel: ezekhez ugyanis szabad természetes és természetazonos aromákat, színezőanyagokat, állományjavítókat és étkezési savakat használni.

A minimálverzió
Az üzletekben a gyümölcsnektárnál nagyobb hígítású innivalókkal is találkozhatunk. Egymás mellett sorakoznak a legalább 12 (de kevesebb, mint 25) százalék gyümölcslevet tartalmazó, alkoholmentes, úgynevezett gyümölcsitalok. A szénsavas üdítőitaloktól csak abban különböznek, hogy nincs bennük szénsav, de ugyanúgy cukorral, étkezési savakkal, aromákkal, színezékkel, sőt – a gyümölcslevektől és a gyümölcsnektároktól eltérően – tartósítószerrel készülnek.
Az üdítőitalok, melyekbe még a gyümölcsitaloknál is kevesebb gyümölcs kerül, 12 százaléknál is kevesebb gyümölcslevet, növényi kivonatot, vagy éppen ízesítőnek kizárólag aromát tartalmaznak. Ez utóbbiakon az aromát adó gyümölcs neve után kötelező feltüntetni az „ízű” szót: nem mindegy tehát, hogy szomjoltó folyadékunk az „alma üdítőital” vagy az „almaízű üdítőital” nevet viseli.

Vissza a hűtőpulthoz
Na és vitaminban vajon mennyire gazdagok a gyümölcslevek? Nyilvánvalóan a hűtőpultban álló, 100 százalékos gyümölcstartalmú levek a nyerők: ezek csupán gyors hőkezelésen mennek át, ami kevésbé változtatja meg ízüket és állagukat.
A nem hűtve tárolt gyümölcsleveket – hogy tovább eltartsanak – hosszabb ideig kezelik magas hőmérsékleten, így 10–40 százalékot veszíthetnek vitamintartalmukból. Ráadásul a sűrítés és (főként egzotikus gyümölcskoncentrátumoknál) a szállítás is sok vitamint nyel el. Különösen a C-vitamin érzékeny a hőre és az oxigénre, így a gyártók ezt a vitaminfajtát szokták pótolni. Ami szép tőlük – más kérdés, hogy a„C-vitaminnal dúsított” jelölésnek szívbaj nélkül megkérik az árát, holott a dúsítással voltaképpen csak agyümölcs eredeti vitamintartalmából elvesztett mennyiséget pótolják (azt is csak részben).

Enzimek és társaik
De mi hiányzik a hűtött és a pasztörizált gyümölcslevekből? Az enzimek, melyek 40 fokon elpusztulnak. Pedig ezek a fehérjék fontos szerepet játszanak anyagcsere- folyamatainkban, s ha a táplálékkal nem kerülnek be szervezetünkbe, saját enzimtartalékainkat használjuk fel. Ezért nem helyettesítik a gyári gyümölcslevek afriss, nyers gyümölcsöket és a házi gyümölcslevet.
A dobozos bolti nedűk (főleg, ha nem 100 százalékosak) megtévesztik a fogyasztót, hiszen igen távol állnak attól a szépen fotózott, vitamindús gyümölcstől, ami acsomagolásukon virít, s amire a szervezetünknek szüksége volna.
A legjobb, ha otthon magunk facsarunk gyümölcslevet. Saját kreációnk nincs kitéve hirtelen hőhatásnak, és ha facsarás után negyedórán belül elfogyasztjuk, biztosan megmaradnak benne a vitaminok, enzimek, rostok, polifenolok, ásványi anyagok. Otthon a boltinál sokkal változatosabb italokat alkothatunk, összekutyulhatunk gyümölcsöt zöldséggel – aminek éppen a szezonja van. Ráadásul finomabb is! Bár kicsit dolgozni kell vele, olyan ízt és minőséget kapunk, hogy ha hozzászokunk, később semmi pénzért le nem mondanánk róla.

Mikor és hogyan fogyasszuk?
Akinek érzékeny a gyomra, reggel ne igyon se ipari, se házi gyümölcslevet, főként ne citrusfélét, amitől könnyen hasmenést lehet kapni. Étkezés közben se igyunk gyümölcslevet: ilyenkor víz ajánlott gyereknek-felnőttnek egyaránt. Tízóraira vagy uzsonnára viszont szuper a gyümölcslé.
A 100 százalékos gyümölcslevek, főként, ha savas gyümölcsből készülnek, erősebb savhatásúak, érdemes tehát szénsavmentes ásványvízzel vagy csapvízzel hígítani őket. Így csökken cukortartalmuk, és a szomjat is jobban oltják. Sajnos a gyümölcsnektárokat és a még olcsóbb gyümölcsitalokat, üdítőitalokat sokkal többen vásárolják, ami nem szerencsés ötlet: lehet, hogy árban is kedvezőbb, de biztosan egészségesebb lenne a 100 százalékos levek otthoni hígítása.

Tejsavas erjesztés
A bió gyümölcsleveknek ugyanazok a tulajdonságaik, mint a hagyományos mezőgazdaságban termeltek levének, csak a gyomirtó hiányzik belőlük. De van egy fajtájuk, amely biológiai tartósítással: tejsavas erjesztéssel, azaz laktóz-fermentációval készül. E módszer fölöslegessé teszi akémiai tartósítószereket és a magas hőmérsékletű kezelést. Atejsavas erjesztés során probiotikumok, az egészségre jótékonyan ható mikroorganizmusok (nevük azt jelenti: „az életért, az életnek”) termelődnek, és nem engedik lebomlani az adott termékben a könnyen oxidálódó A- és C-vitaminokat. A laktózfermentációval készült répa-, cékla- és áfonyaléről köztudott, hogy erősíti a szervezetet az influenzával és afertőzésekkel szemben.

És a zöldséglevek?
Ezekben kevesebb a cukor és kevésbé savasak – kivéve aparadicsomlét (bár a paradicsom botanikailag gyümölcs). Ráadásul könnyebben emészthetők. Jótékony az ásványianyag- (például kálium-) és klorofiltartalmuk, amelyekben gyakran szenvedünk hiányt. Hátrányuk, hogy gyakran sót tartalmaznak.

Szöveg: Hegedűs Judit, fotó: europress. Ez a cikk a 2008. évi augusztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.