A pokol fája, az éden illata

Borítókép: A pokol fája, az éden illata
„Majd meglátja, hogy ő...valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből...akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti.”

Kedvenc idézetem Ottlik Gézától, még a telefonomba is beleírtam. A Buda című regény egyik szereplőjéről szól – de szólhatna rólam is.

A bodza illata semmivel sem összehasonlítható, üde, napfényes, boldogságot idéző illat, biztos jele annak, hogy közel a nyár. A növényt igazából ezért a szép, apró, sárgásfehér virágokból álló tányérjáért szeretjük, de leveleit, bogyóját, fáját, sőt, gyökerét is fel lehet használni – ráadásul anélkül, hogy ültetni vagy gondozni kéne.

A bodza szó kétféle növényt jelöl: az egyik afekete bodza (Sambucus nigra), a másik agyalogbodza (Sambucus ebulus). Az előbbi cserje, tehát kemény, akár kisebb fává növő növény, az utóbbi évelő, lágy szárú, ám nem árt vigyázni vele: magjaiban, szárában mérgező anyag van!

A fekete bodzát a néphiedelem Európa-szerte az ördög fájának tartotta. Baljóslatú fekete bogyói miatt nem tartották tanácsosnak aház mellé ültetni, mert belecsap aházba a villám, vagy a fájával tüzelni, mert kihull a család foga. Ugyanakkor pünkösdkor sokfelé aházakra, kerítésekre bodzaágat tűztek a rossz szellemek elhárítására, és került bodza a Szent Iván-napi tűzre is: aki ezen átugrott, egész évben egészséges maradt.

A gyalogbodza bogyóiból készült csete vagy pekmez különösen a Dél-Dunántúlon a sváb szegénység körében volt egykor fontos téli táplálék. Annak ellenére főztek belőle lekvárt, hogy erős hashajtó: kis mennyiséget ettek belőle kenyérhez. Ma már ezt nem ajánlanánk!

Ha bodza, akkor bodzaszörp. A tiszta levegőjű helyen szedett virágzatból meg persze a hozzáadott cukorból, vízből, citromból bárki tud szörpöt csinálni – az arányok minden receptben mások… A virágokat palacsintatésztában vagy tojásban
ki is lehet sütni, a bogyókból pedig más gyümölcsökkel keverve különleges lekvárokat főzhetünk.

A fekete bodzából – virágból, levelekből vagy a bogyók húsából – készült tea sokféle területen használatos gyógynövény: fájdalom- és köhögéscsillapító, jó reumás bántalmak ellen és vizelethajtónak is. És persze sok benne a C-vitamin.

A bodza fája belül üreges: ha aszivacsos részt kipiszkáljuk belőle, máris remek kis facsövet kapunk. Ma ennek leginkább abodzapuskát vagy köpőcsövet készítő kissrácok örülnek, de egykor faragtak belőle furulyát, dudához fúvókát, ivócsövet vagy hálókötő tűt is. A sima felületű, erős ágak jók voltak szerszámnyélnek is.

Igazi frissítő, különleges nyári levest készíthetünk bodzából. A bodzabogyókat szitán áttörve, vízzel, cukorral felfőzzük, majd némi fehérborral, citromlével ízesítjük. Jéghidegen lesz az igazi, és akár egy kis vaníliafagyi is jöhet mellé.

ÉVA-TIPPEK: Régen a főúri családoknál külön fürdősasszonyokat alkalmaztak, akik gyógynövényekkel tették élménnyé a fürdőzést. Manapság bárki elmerülhet a bódító illatban: szórj a fürdővízbe bodzavirágot – és elnyújtózva gondold át, milyen valódi és jó dolgot fogsz csinálni az életedből…

Szöveg: Viczián Zsófia, Fotó: profimedia.hu
Ez a cikk az
Éva magazin 2011. évi júniusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.