Meddig élnek az állatok?
Sok feladatot kell megoldanunk, amikor befogadunk egy háziállatot, de arra ritkán gondolunk, mi lesz, ha meghal. Pedig – különösen, ha gyerek lesz a leendő gazdi – végig kell gondolni az állat várható élettartamát is, hiszen elvesztése mindenképpen fájdalmat fog okozni. A kutyák sokáig élnek, 10–13 évig biztosan számíthatunk rájuk, és mivel nagy barátság alakul ki kutya és gazdája között, bizony űrt hagy maga után. A szobacicák is hosszú ideig, akár 12–18 évig is élhetnek, szemben akint tartott macskákkal, akiknek átlagosan 4-5 év az élettartamuk. Legtovább egyes hüllők vagy papagájok bírják. A teknősök akár 50–100 évig is elélnek, de aleguán is gyakran megéri a harmincadik születésnapját. Az agámák átlagosan 9 évig, egyes siklók, kígyók 15 évig élnek. Elvesztésük azért lehet rémisztő, mert nem látjuk őket öregedni: nem őszülnek, nem lassulnak, mint az emlősök, így természetes haláluk teljesen váratlanul érhet bennünket. A madarak közül anagyobb testűek, mint például az ara, több évtizedig, 30–50 évig is élhetnek. Természetesen fogságban rövidebb élettartammal kell számolnunk, mint szabadon élő állatok esetében, de ha gondot fordítunk változatos táplálásukra és rendszeresen hordjuk őket orvosi ellenőrzésre – amadarak hajlamosak „eltitkolni” betegségüket –, nem kell időnek előtte elbúcsúznunk tőlük. Általában a kisebb testű szárnyasok is megérik a10–20 évet. Rövidebb együttlétre kell készülnünk arágcsálókkal. A tengerimalacok vagy a nyuszik 7–9 évig is velünk maradnak, de a hörcsögök ritkán élnek tovább 2–4 évnél. A halállal különösen akkor kell gyakran szembenéznünk, ha akváriumot tartunk fenn, hiszen az édesvízi fajok többsége 1–3 évnél ideális esetben sem él tovább. Ráadásul az akvárium vizének egyensúlya könnyen felborul, ami tömeges pusztuláshoz vezethet.

Kegyes halál
Ha már háziállataink haláláról beszélünk, nem kerülhetjük ki az eutanázia kérdését. Magam is átéltem azt a kétségbeesett tanácstalanságot, hogy jót tennék-e szegény állattal, ha megkímélném a szenvedéstől. A döntést minden esetben magunknak kell meghoznunk, bár egyedül nem tudjuk megállapítani, hogy valóban szükség van-e a beavatkozásra. Hallgassunk az állatorvos tanácsára. Manapság már rengeteg lehetőség van a gyógykezelésre, az állat életének fájdalommentes meghosszabbítására. Ha erre nincs pénzünk, akkor is meg kell várni azt az időpontot, amikor már nem képes önmagához méltó életre. Ha fájdalma már súlyos, se őt, se magunkat nem érdemes kínozni tovább.

Állati sírok
Kedvenceink halála nem csak fájdalmat okoz, gyakorlati problémát is felvet. Mit csináljunk a tetemével? Kertes házban élők ugyan eltemethetik saját otthonukban az állatot, de mivel az állati maradványok veszélyes hulladéknak minősülnek, szigorú szabályok vonatkoznak az otthoni elhantolásra is. Csak 50 kilónál nem nehezebb, hobbiállatként tartott példányt szabad akertünkben elásni, abból is évente csak egyet. Legalább 60–70 centi mélynek kell lennie a sírnak, kellő távolságra a szomszéd kerítésétől. Nehezebb helyzetben vannak azok, akik városi házban élnek. Azállatokat tilos közterületen eltemetni, hiszen nem lehet tudni, milyen betegségben múltak ki, veszélyeztethetik a földet, az ivóvízbázist, és afriss hantot kóbor kutyák szétkaparhatják. Manapság már van lehetőség azállatok tisztes eltemetésére. Az országban több helyen tartanak fent kisállattemetőt, illetve állathamvasztó szolgáltatást. A költségek az állat nagyságától, illetve a kiszállási távolságtól függően 20–30 000 forintnál kezdődnek. Aki nem tud pénzt szánni a kedvenc temetésére, forduljon az illetékes önkormányzathoz. Nagyon sok településen ingyenesen elviszik a tetemeket, bár legtöbbször csak az oltási könyv felmutatása ellenében. A szállításért legfeljebb néhány ezer forintot kérnek. (Budapest összes kerületében ingyenes a tetemek elszállítása.) Egyvalamit azonban semmiképpen ne tegyünk: tilos az elhullott állatokat szemeteskukába dobni! Gondoljunk a lehetséges fertőzésveszélyre – ne sajnáljuk az időt és a költséget a megfelelő búcsúra! Hiszen az állattartás nagy felelősség, aki rászánja magát, annak az állatról nemcsak életében kell gondoskodnia, hanem a halála után is.

Szöveg: Horváth Zsuzsa, fotó: Europress
Ez a cikk a 2011. évi májusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.