Csak semmi pánik
2006. augusztus 20-án este hatalmas pánik tört ki, amikor az épp zajló tűzijáték kellős közepébe elementáris erejű vihar csapott. Az ünnepségre gyülekezett tömeg fejvesztetten menekült: öt halottja és több száz sebesültje lett a riadalomnak és annak a gondatlanságnak, hogy a meteorológiai előrejelzések ellenére senki nem tett semmilyen óvintézkedést.
Tömegpánik esetén az emberek tulajdonképpen elvesztik a józan eszüket: egyetlen céljuk biztonságos helyre kerülni, s ezt eszelősen, másokra való tekintet nélkül akarják megvalósítani. Ilyenkor az a legjobb, ha higgadtak maradunk és nem adjuk meg magunkat a hisztériának, hiszen minél többen döntenek így, annál kevésbé veszélyes a helyzet. Ha mégis baj van, igyekezzünk a tömeg mozgásához képest oldalt fordulni, hogy ne a tüdőnket, hanem lehetőleg a vállunkat érje a nyomás, és a földre kerülést minden erőnkkel kerüljük el.

Az utca ízei
A magyar ember nem nagy híve az utcai kosztnak. Részben EU-előírások miatt csökkent a kolbász, a hurka, a lángos fogyasztása, részben azért, mert a külföldi népszerűbb a hazainál: a hamburger- és gyrosdömping is kiszorította életünkből a tradicionális ízeket. Más népek jobban őrzik hagyományaikat. Az 58 országot megjárt világutazó, Simon Gergely sok kultúrában tapasztalta az utcai gasztronómia előnyeit. „Thaiföldön ínycsiklandón serceg a pad thai (közkedvelt tésztaétel) vagy a sült csótány. Dél-Indiában a rizses ételek népszerűek, Malajziában az emberek a munkahelyről kitódulva mohón csemegéznek a bőséges választékból: még a hipermodern Szingapúrban is léteznek ételudvarok. Közép-Amerikában az indiánok árulják a rengetegféle sült húst, tortillát.”
A harmadik világban az emberek főleg anyagi okokból esznek a szabadban, hisz már 150 forint körüli összegből jól lehet lakni. Ráadásul az utca hangulatos közösségi élményt nyújt: a családok, barátok parkokban, főtereken gyülekeznek, s lakomával a kezükben padokra vagy magukkal hozott műanyag székekre telepednek. „Hondurasban a fiatalok sorban állás közben poénkodással ütik el az időt, a turistákkal nemigen kommunikáló indiánokkal pedig ilyenkor lehet jót beszélgetni.”
Amerikában megszokott, hogy öltönyben feszítő üzletember pirított hagymás hot dogot vásárol a felhőkarcoló mellett, Németországban a kolbászosok élnek s virulnak, Oroszországban a füstölt hal, Hollandiában a sült krumpli
a sláger. Magyarország igen hátul kullog: ha valaki hurkára vágyik, kutathat piac vagy vásár után. Biztató viszont, hogy ezeket az ételeket egyre jobban értékelik a felsőbb rétegek is. „Számos blog is koordinálja az információk áramlását. ez talán segít, hogy a magyar ízek utcai fogyasztásának speciális hangulata visszaszivárogjon a köztudatba.”

Iszonyat–film
Catherine Deneuve 1965-ben egy ifjú lengyel filmrendező pszichothrillerében szokatlan szerepet vállalt: súlyos szexfóbiában szenvedő manikűrösnőt alakít, aki csak addig képes féken tartani pusztító ösztöneit, amíg egy alkalommal magára nem hagyják a lakásban. Lassan szétrepedő falak, tapéta mögül kinyúló, könyörtelenül tapogatózó férfikezek jelzik Carol személyiségének csöndes erózióját, majd végleges széthullását: a lakásba behatoló férfiak pedig életükkel fizetnek azért, mert túl félénknek vagy kihasználhatóan gyengének hitték
a megbomló elméjű lányt.
A film alkotója, Roman Polanski nem sokkal később a valóságban találkozott az őrülettel. 1969-ben a rendező távollétében Charles Manson bandája behatolt a Polanski-villába, és brutálisan lemészárolta az ott-tartózkodókat, köztük Polanski terhes feleségét, Sharon Tate-et. A rendező azóta is filmekkel próbálja enyhíteni a tragédia traumáját – sikertelenül.

Szöveg: Hegedüs Barbara, fotó: europress, red dot. Ez a cikk a 2011. évi augisztusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.