Azt mondja nekem múltkor a – volt – fiúm, hogy én könnyen beszélek, mert én megfelelek a korízlésnek. Haha, röhögnöm kell. 154 centivel, és 54 kilósan pont tízzel vagyok több, mint „kéne” – már ha hinnék annak a baromságnak, hogy testmagasság mínusz 110 egyenlő ideális testsúly. Ezenkívül két akkora mellet szerelt rám a sors, hogy Pamela Anderson is megirigyelné, még a sokadik beültetés után is. Beceneveim közül a legtalálóbb talán a Lufinyúl volt, még ha nem is a legkedvesebb. Szóval a testem egy karikatúra. De nem panaszkodom. Vannak, akiknek a képregényfigurák jönnek be, és ha egyszer megszorulok, a 90D-mmel még elmehetek valami B-kategóriás rajzfilmbe szuperhősnek.

Csak kipárnázva
Ezzel a hosszú bevezetővel csak azt próbáltam illusztrálni, hogy mindenki kénytelen abból főzni, amije van. A főzésnél pedig ugyanolyan fontos a gondos elkészítés, mint az alapanyagok minősége. Érdemes tehát kihozni a hozzávalókból a legtöbbet, de könyörgök, aki vastag és kerek, ne akarjon már cingi és törékeny lenni. Már csak azért se, mert akkor például nekem se tetszene.

[cikk=40432]

Én ugyanis tényleg szeretem a kerek, kipárnázott fiúkat.Különösképp a hasat. Hmmm… Persze nem mindegy, hogy milyen az a has. Az a széttetovált, szőrös macsóhas, amit Ganxsta Zolee meg a többiek szeretnek mutogatni, na az például nagyon szexi. A nagy és kemény, túlfújt strandlabda állagú sörhas viszont egyértelműen nem. És nemcsak azért, mert nem lehet rajta jókat aludni, hanem mert az üzenet, melyet viselőjének életmódjáról közvetít, elég elrettentő. Olyan, mintha valaki kívül hordaná az emésztőrendszerét. Vagy a vérnyomását. A cucu-has is rémes, bár a cucu mindenben az. A cucu, ez a praktikus kis előtag egyébként azt a testtípust írja le, amely izmot sose látott. Láb esetében azt az izomtalan cupákot jelenti, hasnál a löttyenős hájat. Ilyeneket látva nehéz elhinni, hogy ez a férfi lesz majd a támaszunk az élet nehézségeiben. Na de egy mélyben hasizmokat rejtő, puhán, ám mégis határozottan domboruló pocak az teljesen más tészta. Az megállapodottságot sugall. Ősi kódjaink jóléttel és egészséggel is azonosítják. Csoda, ha imádunk odabújni?

[cikk=39879]

Inkább az agyát polírozná!
Mit üzen azonban egy négyzethálósra kigyúrt, barnára szoláriumozott, csupaszra borotvált férfihas? Nekem azt, hogy a viselője nyilván egy pojáca, aki ahelyett, hogy az agyát polírozná, reggeltől estig valami büdös edzőteremben izzad egy rakat többi pojáca közt, hogy aztán egész éjjel a tükör meg a használati nője előtt pózolva gyönyörködjék az eredményben. Hát, akinek ezt jelenti a férfiasság, azt üdvözlöm. Ízlésemmel azonban mintha eléggé egyedül volnék. Sőt, mondhatni elnyomott kisebbség vagyok. A google a „sexy male belly” kifejezésre például egyetlen nekem tetsző darabot se adott ki. Találtam viszont rengeteg olajozott matekfüzet-mutogató pozőrt, meg néhány viccből villantós sörhasút.

Pocakosférfi-felszabadítónak szánt lelkes hegyi beszédem után már nincs más dolgom, mint hogy mindezt magammal is elhitessem. Hogy egy nőn is lehet vonzó a homor helyett a dombor. Ami persze oldalt, meg hátul, meg derék és nyak között oké, de valahogy pont hastájékon annyira rémes. De jó is lenne egy olyan lapos, kockás.

Szerző: Hevesi Flóra, fotó: Szilágyi Stefánia. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.