Állatkínzás és állatvédelem

Borítókép: Állatkínzás és állatvédelem
Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak”.

Ameddig az emberek azt gondolják, hogy az állatok nem éreznek, addig az állatoknak azt kell érezniük, hogy az emberek nem gondolkodnak”.
(Peter Bamm)

Brutális kegyetlenséggel
Baltával, kapával, gereblyével verte fejbe… karóval, konyhakéssel leszúrta… átvágta a torkát... vasúti sínre kötözte… vízbe fojtotta… felgyújtotta... eltörte a gerincét, a végtagjait... éheztette... zacskóba varrta... kukába, patakba, kútba, hóba-fagyba dobta...” Számtalan, ugyancsak horrorfilmbe illő rémtettel folytathatnánk a lassan már véget nem érő sort.
Sajnos ezeket a rémtetteket nem filmben lájuk, forgatókönyvírójuk maga az élet, az elkövetők emberek, az áldozatok pedig állatok, elsősorban négylábú kedvenceink, a kutyák és a macskák. De nemcsak a kedvtelésből tartott állatoknak jut ki az emberi érzéketlenségből és kegyetlenségből, hanem a haszonállatoknak és a különböző iparágak területén kísérleti célokra befogott állatoknak is.
Szinte nem múlik el nap, hogy az írott és elektronikus médiában ne látnánk a fentihekez hasonló, szívszorító és dühítő eseteket, megrázó állati sorsokat, megsebesített, megcsonkított, halálra kínzott állatokat mutató, sokkoló képeket.
2011 első két hetének statisztikája azonban különösen kiugró és megdöbbentő: minden egyes napra 15 állatkínzásos eset jutott. És akkor a sok-sok, soha napvilágra nem került és a jövőben sem kerülő esetet még nem is említettük.

A „művészet” utánozza a valóságot
Sokakat semmi nem akadályoz meg abban, hogy különös kegyetlenséggel végezzenek védtelen, ártatlan, semmi veszélyt nem rejtő állatokkal. Szinte mindegy is, hogy cselekedetüket hirtelen felindulás, öncélú kegyetlenkedés vagy magamutogatás vezérli-e, megunták az állatukat vagy éppen egy film hatása alatt állnak.
Valószínűleg többen emlékeznek annak a pár hetes kismacskának az esetére, akit egy kisjátékfilm kedvéért vízbe fojtottak: ez volt az utóbbi évek talán legkegyetlenebb állatkínzási botránya Magyarországon. Még megdöbbentőbb, hogy a film „realista ábrázolásmódjáért” különdíjban részesült a 38. magyar filmszemlén. Amikor kiderült, hogy nem trükkfelvételről volt szó, az alkotók azzal védekeztek, hogy a kínhalált ábrázoló képkockákhoz egyrészt egy beteg, életképtelen állatot használtak fel, akit másnap úgyis elaltattak volna, másrészt pedig a vitatott rész egy amatőr felvételsorozat volt, amely nem a film részeként készült. A díjat szinte azonnal visszavonták, az alkotóktól pedig nemcsak elhatárolódott a hazai és nemzetközi filmszakma, hanem ki is vetette magából őket.

Bűncselekmény
Pedig az Állati jogok egyetemes nyilatkozata, amelyet 1989-ben elfogadott a Nemzetközi Állatvédő Liga, többek között kimondja hogy „minden állat életét tisztelni kell, valamint minden szükségtelen halált okozás bűncselekménynek számít”. Hasonlóan rendelkezik az 1998. évi XXVIII. állatvédelmi törvény is, amely szerint: „az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége."
Az állatokat a bántalmazástól, kínzástól védő, 2004-ben beiktatott X. törvény indokolásában azt írja: Magyarországon olyan méreteket öltött az állatok bántalmazása, kínzása, hogy az szükségessé vált a fenti cselekmények büntethetővé tétele. Az állatkínzás a közbiztonság elleni bűncselekmények csoportjába tartozik. Az elkövető két évig, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás esetén pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható. Bűncselekmény továbbá az is, ha valaki állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember közelében tartott veszélyes állatot elűz, elhagy vagy kitesz.

„Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél"
De mégis mit lehet tenni, ha már a törvénynek sincs elég ereje, vagy azért, mert nem tartják be, vagy azért, mert nem is ismerik, vagy azért, mert nem épült be a köztudatba, ráadásul a törvény betartását is alig ellenőrzik?
Dr. Polgár Csaba állatorvos, a budapestiallatorvos.hu csapatának alapító tagja szerint a hírekben szereplő szerencsétlen állatok csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, hiszen – miként a törvény is indokolja – a mai világban az ember egyre brutálisabbá válik mind önmagával, mind az állatokkal és a természettel, a környezetével szemben.
A szakember úgy véli, hogy az állatvédelem valójában az állat felelősségteljes befogadásával kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a gazdának tisztában kell lennie az állat igényeivel, szükségleteivel, köteles mindennap gondoskodni róla, betegsége esetén gyógyíttatni. Munkája során az orvos naponta találkozik utcára kidobott, megunt, vagy bántalmazott állatokkal. De sok az olyan gazdi is, akik okból nem viszik beteg kedvencüket állatorvoshoz, halogatják a több napja levert, étvágytalan, nyilvánvalóan beteg állat kivizsgáltatását, legfeljebb telefonos tanácsadással próbálják megoldani a problémát. Ám hazánkban is kezd meghonosodni a Nyugaton és a tengerentúlon már bevált és népszerű mobil állatorvosi szolgáltatás, így nincs alapja annak a kifogásnak, hogy „nincs sem időm, sem módom az állatorvost felkeresni”.

Tudatosan, gondosan és felelősségteljesen
Sajnos a gazdákban még az sem tudatosult, hogy a nem kívánt szaporulat csökkentése, valamint bizonyos, gyakran végzetes kimenetelű fertőző betegségek megelőzése érdekében a háziállatukat ivartalanítani kell. Azt sem tudják pontosan, hogy a mikrocsipes megjelölésre milyen nagy szükség van. Ezt eddig csak néhány önkormányzat tette kötelezővé (illetve tulajdonosváltás és külföldre költözés esetén is kötelező), amire az állatorvos ugyan felhívhatja a gazda figyelmét, de a beültetésre nem kényszerítheti a tulajdonost. Mind az ivartalanítás, mind a microcsipes megjelölés a gazda felelőssége és feladata. Egyszeri költséggel, egyszeri gonddal (és műtéti kockázattal) megvédhetjük az állatot a betegségtől és az elkóborlástól, önmagunkat pedig az idegeskedéstől és a további költségektől. Arról már nem is szólva, hogy ha eltűnne kedvencünk, a csip segítségével könnyebben kideríthető gazdájának kiléte, valamint az állat oltottsága és kórtörténete. Egyébként számos biztosító ajánl már kisállat-biztosítást, amely egy bizonyos százalék önrész fizetése esetén részben fedezi az állatorvosi ellátás gyakran több tízezres költségeit.
Tudatos, gondos és felelősségteljes viselkedésünkért cserébe állatainktól feltétlen, önzetlen, semmihez sem hasonlítható szeretetre és hűségre számíthatunk, ami a mai világban bizony nem kevés, és értékét anyagiakban nem is lehet kifejezni.
Tegyünk hát az állatkínzás ellen és az állatvédelem érdekében azzal is, hogy mi magunk felelősségtudatos gazdaként viselkedünk és ezt a szellemet másokban is megpróbáljuk tudatosítani. És ne hagyjuk szótlanul és tétlenül, ha tudomást szerzünk állatkínzásról – a többi állat sorsa és a magunk lelki nyugalma érdekében.

Köszönet dr. Polgár Csaba állatorvosnak a részletes szakmai segítségért és véleménynyilvánításért.

Hasznos linkek:
www.budapestiallatorvos.hu
http://maok.hu/
www.illatosut.hu
http://www.maosz.hu/
http://www.kutyakereso.hu/
http://www.haziallat.hu