A kutya mint házőrző
Nyolc éve van egy nagy testű kutyánk. Mivel kertes házban élünk, állandóan kint van, a lakásba nem jöhet be. Úgy gondolom, a kutya alapvetően házőrző, az a feladata, hogy védje aterületét. Semmi keresnivalója nincs a házban. Idegenekre nem ugorhat rá, a gyerekektől távol kell magát tartania. Akkor eszik, amikor eljön az ideje, és nem akkor, amikor szeretne. A kuncsorgást ki nem állhatom. Annamária, gyógyszerész, Budapest

A háziállat családtag
Egész életemben volt valamilyen háziállatom: gyerekkoromban papagájom, halaim, teknősöm. Soha nem úgy gondoltam rájuk, mint alakás díszeire: gondoskodtam róluk, beszéltem hozzájuk. Később lett egy kutyám. Egyetlen dolgot nem engedek meg neki, hogy bejöjjön az ágyamba. Legfeljebb az ágy mellett aludhat. Más alapelv nincs – a többi már szeretet, gondoskodás. Zsófia, óvónő, Dunakeszi

Szabályokra szükség van
A kutya falkaállat, szüksége van aszabályok következetes betartására, parancsokat kell ismernie, de azért nem kell túlfegyelmezni sem. Nem engedem meg neki például, hogy ő lépjen ki először az ajtón, ha sétálni viszem, vagy átmenjen az úttesten, ha nem kapott rá utasítást. Amacskáknak nincs szüksége folyamatos terelgetésre, de számos dolgot nekik is meg lehet tanítani. Nálunk a macskák nem mászkálnak az asztalon, nem ugranak föl a könyvespolc tetejére, nem karmolják afüggönyt. Ezeket soha nem engedném meg nekik. Ibi, nyugdíjas, Budapest

Állati tulajdonságok
Gyerekkoromban a nagyszüleimnél sok állat volt a kutyától a macskákon át adisznóig. Nem ajnározták egyiket sem, együtt éltek, de mégis külön. A kutya elsősorban házőrző volt, amacskák önállóan mozogtak afaluban, atöbbi állat pedig bevételt hozott. Ez nem azt jelenti, hogy anagyszüleim nem szerették az állataikat, csak nem ruházták fel őket emberi tulajdonságokkal. Valahogy én is így vagyok az állatokkal. Nagyon szeretem a kutyákat, de amíg kis lakásban élek, addig nem lesz nekem, mert kínzásnak tartom. A kutyának kint, a kutyaházban van ahelye. Péter, edző, Budapest

Alkalmazkodni egymáshoz
Tíz éve van egy macskám. Előtte soha nem volt háziállatom. Mivel nem aszabad akaratából költözött be alakásomba, úgy gondolom, nekem is alkalmazkodnom kell hozzá, ami fordítva is igaz. Végtére ez minden együttélés alapja. Nem örülök, ha karmolja a bútorokat, nem feküdhet a klaviatúrára, de elfogadom, hogy igénye van bizonyos mozgásra, és hogy nem lehet kiparancsolni az ágyunkból. Nem arra tartjuk aháziállatot, hogy engedelmeskedjen, hanem valami olyasmire, amit feltétel nélküli szeretetnek hívunk, és amire szerintem csak az állatok képesek. Anna, programszervező, Budapest

Összeállította: Biczó Gabriella, FOTÓ: europress

Ez a cikk az Éva magazin 2010. szeptemberi számában, Mi az, amit nem engedsz meg a háziállatodnak? címmel jelent meg. Minden jog fenntartva.