Régóta biztatnak, hogy álljunk át az energiatakarékos izzóra. Nagyrészt meg is tettük. Különösebb feltűnés nélkül, hiszen a halogén izzót is ugyanott lehet kapni, és ugyanabba a foglalatba kell becsavarni. Lassan nem is lesz más választásunk, mert két éven belül eltűnnek a kereskedelemből arégi fajta villanykörték.

A legtöbben azt feltételezzük, hogy az energiatakarékos izzó sikeres újdonság, ami háttérbe szorít valami elavultat. Holott ez nem egészen így van. A halogén izzó története sem tegnap kezdődött. Modern változatát már az 1973-as olajválság idején kifejlesztették, csak eddig nem terjedt el ennyire.

Az újfajta izzó nagy előnye, hogy jóval több fényt termel, mint hőt. A régifajta fémszálas izzó az energia 90 százalékát hagyta elillanni, miközben jól felforrósodott. Olykor a kezünket is megégette. Ezt sokáig elnéztük neki, és a huszadik század során ez volt a legelterjedtebb világítóeszköz.
Persze előbb meg kellett szokni. Amikor Edison 1879-ben bemutatta továbbfejlesztett elektromos izzóját, még nem lehetett látni, hogy mekkora sikert fog aratni. A már akkor is neves lapnak számító New York Times címoldalon foglalkozott a hírrel, de így kommentálta: „A találmány jelentőségét illetően megoszlanak a vélemények.”

Márai Sándor úgy emlékszik vissza, hogy a korai időkben a polgárok gyanakvással fogadták a modern villanyvilágítást. Ha volt is a lakásban, inkább csak a vendégek kedvéért kapcsolták fel. Családi körben szívesebben üldögéltek gázlámpa mellett, mert annak a fényét érezték barátságosnak.
A halogén izzót sem szerette meg mindenki egyből. Most is vannak, akik úgy gondolják, hogy az új világítóeszköz fénye túl rideg. Más bajok is lehetnek vele: a felkapcsolás után nehezen melegszik, idegesítő hangot ad ki, vibrál. A drágább fajta persze kevésbé, és a fénye is kellemesebb. Éppen csak akkor bosszant fel, ha idő előtt tönkremegy.

A kidobásra ítélt energiatakarékos izzó veszélyes hulladéknak számít, és külön kell gyűjteni. Van ugyanis benne egy tűhegynyi higany. A régi fajta villanykörtékkel ilyen gond nem volt: ha kiégtek, a szemétbe lehetett őket dobni. Több áramot fogyasztottak viszont, és mint tudjuk, az energiatermelés is szennyező.

Tavaly az Európai Unió hivatalosan is bejelentette az átállást. A döntés népszerűségének biztosan nem használt az idei német vizsgálat, amely mindenféle hibát talált a kereskedelemben kapható energiatakarékos izzókban. Volt, amelyik rosszul bírta a kibe kapcsolgatást, és nem bizonyult olyan takarékosnak, ahogy a gyártó állította. Ezek azonban részben már kifutó termékek.

A mérnökök nem mondtak le teljesen a régifajta izzóról sem, azóta is folyik a fejlesztés. Az új, szigorúbb energiatakarékossági követelményeknek egyelőre a hagyományos villanykörte nem tud megfelelni – legalábbis nincs még olyan takarékos típus, amelyet elég olcsón lehetne kínálni a nagykereskedelemben. Kereslet pedig lenne, mert az emberek ilyen olyan okoknál fogva ragaszkodnak a megszokotthoz. Elvben tehát még az is elképzelhető, hogy nem kell végképp búcsút mondanunk a„hagyományos” izzónak.

Szerző: Olchváry Dorottya, Fotó: www.profimedia.hu

Ez a cikk Új fényben a halogénizzó címmel az Éva magazin 2010. évi júniusi számában jelent meg. MInden jog fenntartva.