Ma Magyarországon nagyon sokan anyagi okok miatt nem nyaralnak. A lényeg nem is az elutazás, hanem a hétköznapokból való kiszakadás, állítják a szakértők. Nézzük, mi mindent kell tudnunk a tökéletes nyaraláshoz:

fotó: sxc.hu

1. 1 hét általában nem elég
Bár a munkavállalók és a munkaadók egyaránt abban érdekeltek, hogy kipihent és regenerálódott dolgozók álljanak munkába aszabadságuk után, napjainkban a legtöbb ember nem tudja kipihenni magát. Erről beszél Szirmay Ágnes munkapszichológus: „Magyarországon a kivett szabadnapokat a nyaralás előtt és után általában duplán ledolgozzuk, így fáradtabbak vagyunk, mint ha el sem mentünk volna. Pedig legalább két hetet – sőt, optimális esetben egy hónapot – kellene egyhuzamban nyaralnunk, hogy atestünk felfrissüljön, az agyunk kikapcsoljon. Az egyhetes utakkal az a baj, hogy legalább két nap, mire ténylegesen kiszakadunk amindennapi életből. A hét vége felé pedig már óhatatlanul kezdünk visszatérni az otthon hagyott problémák világába. Az egyhetes nyaralás tehát valójában legfeljebb 2-3 nap igazi pihenésből áll.

2. Pihenjünk rá a nyaralásra
Azt is jó lenne megszervezni, hogy ne egyenest a munkahelyünkről induljunk nyaralni: adjunk magunknak pár napot otthon, hogy rákészüljünk az útra, és ugyanígy a végén is legyen pár napunk otthon, mielőtt újra munkába állnánk.”

fotó:sxc.hu

3. Feszültségoldás itthon is
Vannak országok, ahol a pihenés, a felfrissülés fontosságát jogszabályok ismerik el, s egyes nyugati államokban a pedagógusok több hónapos vagy akár egyéves fizetett alkotói szabadságot is kaphatnak. „Nálunk sajnos apihenésnek, a kikapcsolódásnak, astressz levezetésének még nincs kultúrája sem a fejekben, sem a jogi szabályozásban” – állítja Szirmay Ágnes.
A munkahelyi stressz és a mindennapi feszültségek kezelése az egyén saját feladata. Nekünk magunknak kellene megoldanunk, hogy egyetlen átlagos nap se múljon el anélkül, hogy kiengedjük a gőzt. A munka és az alvás között muszáj lenne szünetet tartani, adni magunknak csipetnyi saját időt, amely módot ad belső énünkre figyelni és megvívni a szorongásainkkal, ahelyett, hogy házimunkával, ügyintézéssel, passzív tévénézéssel vagy számítógépezéssel fojtanánk el őket.

A vakációnak is ez lenne a rendeltetése. „Elengedhetnénk magunkat, ehelyett azonban előtör mindaz a szorongásunk, amit hétköznapi tevékenységeinkkel korábban elfojtottunk.” A bennünket ostromló stresszt a nyaralás csak kikapcsolni tudja, megoldani nem. A felgyülemlett feszültségekre érdemes figyelni: meg kell tanulnunk, hogy mi a jó nekünk, mitől lazulunk el, hogyan engedjük el magunkat, mitől nyugszunk meg a hétköznapokban. Ha egyedül nem megy, akkor szakember segítségével.

fotó: Red Dot

--pagebreak--

4. Nyugi vagy kaland?
„Egy utazás együtt jár a mindennapokból való kiszakadással. Ami egyrészt izgalmas, másrészt viszont pont ugyanettől szorongáskeltő is: felbomlik a rutin, kiesik a kezünkből a kontroll, és váratlan, kiszolgáltatott helyzetek lépnek fel” – vélekedik a nyaralási feszültségekről Kőszeg Sára klinikai szakpszichológus, az Egyensúly Pszichoterápiás Rendelő munkatársa.
„Vannak, akik inkább a megszokottat, a kiszámíthatót keresik: nekik inkább a szervezett vagy a vízparti nyaralás való, ahol nem kell annyi új ingert feldolgozni, ahol minden akényelmet szolgálja, jobban emlékeztet amegszokott közegre, és ettől pihentetőbb. Vannak viszont, akik kalandvágyból mennek nyaralni, s inkább amásfajta kultúrát, az új szokásokat, izgalmakat keresik.” – mondja Kőszeg Sára.

5. Jó útitárs kell
Szirmay Ágnes szerint az is nagyon fontos, hogy anyaralás ne legyen teljesítmény. „Ne zsúfoljuk agyon, ne tömjük tele programokkal, ne a mások elvárásai szerint válasszunk úti célt. Otthon is lehet maradni, ha valakinek az nyújt stresszmentes pihenést. Válasszunk olyan nyaralási formát – mindegy, hogy vízparton fekvést vagy múzeumlátogatást –, ami nekünk jó. Gyakran előfordul, hogy olyanokkal megyünk, akik előtt nem tudjuk őszintén vállalni az akaratunkat, amiben már eleve benne rejlik abalsiker. A nyaralásnak ugyanis kritikus pontja, hogy kivel megyünk. Sok esetben egy-egy rossz kapcsolatot menekítünk anyaralásba – de felüdülés helyett inkább éleződik afeszültség, mert muszáj együtt lenni, nem lehet kitérni, ahogy otthon, amindennapokban. A rossz kapcsolatot inkább megoldani kell, nem nyaraltatni. Az is fontos, hogy nyaralópartnereinkhez ne kelljen a kényelmesnél jobban igazodni” – fejti ki apszichológus.

fotó: Pinterest

6. A tengerpart vagy városnézés oldja jobban a stresszt?
Az a jó nyaralás, amelyen jelen vagyunk, kiengedünk, szellemileg kikapcsolódunk és fizikailag megpihenünk. Atengerparti strandolós változat elsősorban fizikai pihenést nyújt, de nem feltétlenül segíti a szellemi kikapcsolást. Ha a gondolataink újra meg újra visszatérnek az otthon hagyott problémákhoz, akkor a felgyülemlett stressz nem fog feloldódni.

Szellemi enyhülés inkább a városnézős-kalandos nyaralásoktól várható, mert a sok inger kizárja az otthoni gondok-bajok visszatértét. Az érdekes programok megkönnyítik, hogy átálljunk egy alkalmi életvitelre, és a fejünkben ne az otthoni kérdések cikázzanak – ám az intenzív ritmustól nem feltétlenül pihen meg a testünk, az élmények pedig esetleg csak elnyomják, de nem feltétlenül szüntetik meg szorongásainkat.

fotó: Pinterest

7. A jó nyaralás kulcsa az önismeret
A jó nyaralás kulcsa nem a hol és a hogyan, hanem valami egész más: az önismeret. Az, ha tudjuk, hogy milyen körülmények hagynak bennünket ellazulni, a testünket pihentetni és közben a lelkünkre figyelni. Mindenekelőtt magunkat kell nyaralni vinnünk – vagy úgy, hogy ki se mozdulunk akerületből, vagy úgy, hogy meg sem állunk avilág végéig. A lényeg, hogy lépjünk ki az otthoni ritmusból, eresszük el az otthoni problémákat és a stressz okait, törődjünk csak magunkkal, illetve nyaralópartnereinkkel.A jó nyaralás tehát nem csak pénz és naptej kérdése: jó nagy adag előrelátás, gondolkodás, önismeret és türelem kell hozzá.

Szöveg:Palotai Bori