Egy több mint egymilliós város közepén a hemzsegő, teraszos kávézóktól és éttermektől a parton elnyúló természetes, illetve épített strandokig hirtelen minden a nyárról, anyaralásról szólt.

Színek, ízek, illatok
A Cours Julienban lakom, amely tulajdonképpen sétálóutca, de így nevezik magát a Cours Lietaud és a La Plaine között elterülő, bohém éttermeiről, kávézóiról, bárjairól, kis színházairól és kulturális rendezvényeiről, meg aztán graffitikkel tarkított redőnyeiről, falairól, kapubejáratairól ismert kerületet is. Szeretem az itteni éttermeket, mert változatosak, a néhány eurós falafeltől a francia marhaszeleten át a thai és indiai konyháig minden megtalálható. Hétvégente szeretünk barátainkkal az itteni antikváriumokban böngészni, a kávézók teraszán pihenni, beszélgetni. Vagy benézni a borpincébe, a Cave de Gustave-ba, ahol a régió borait árulják. A butikokban – Filles de Lune, Madame Zaza of Marseille (www.zazaofmarseille.com) – is jó lődörögni, ahol ruhatervezők limitált szériás alkotásai kaphatók.

Gyönyörű képek a galériában

Régi kikötő, mai nyüzsgés
Egyik kedvenc sétautam a kikötőhöz visz. A Canebière sugárút végén, a tengeri kijáratban terül el Marseille egyik legismertebb pontja, a Vieux Port. Az egykor forgalmas hajógyártó dokkok és a hozzájuk tartozó ács- és kötélgyártó üzemek helyén ma kisebb és nagyobb jachtok száz és száz vitorlája magasodik a víz fölé. A kikötő rakpartján reggelente egy tucat halász és halászné kínálja standjánál – időnként hangos szóval – az éjszaka fogott halat és tengeri herkentyűt (méretes polipot, tengeri sünt, rákot). A halak és egyebek mind élnek, mert a stand nem más, mint egy alacsony peremű kád. A portéka tehát friss, kitűnő minőségű, kérésre természetesen helyben megtisztítják. Mi is jöttünk már le barátokkal friss reggeli szardíniáért az aznapi strandgrillezéshez. Nyáron kedvelt programja a helybelieknek, hogy a kerületek főterén vagy a tengerparton halsütést, vagyis sardinadeot rendeznek. Érdemes apiacra idejében érkezni, mivel fél 8-tól fél 1-ig tart csak nyitva.

--pagebreak--

Mediterrán strand:sziklás vagy kiépített
A hőmérséklet itt áprilistól októberig 20 fok fölött van, így aztán bőven jut idő végigpróbálgatni Marseille számos strandját. Mindegyiknek megvan a jó és a rossz oldala. A La Plage du Pradón nagy a hely és messze ellátni a tengerre, de nem homokon, hanem kavicson kell lépkednünk: az 1970-es években a metróépítés törmelékeivel töltötték fel ezt a mesterséges partszakaszt a misztrál korbácsolta hullámok elleni védekezésül.
A Manosque partszakasz kicsi, sziklás és nem kiépített, a hullámok miatt néha nehéz visszakapaszkodni a szárazra (ráadásul nincs felügyelet, így csak saját felelősségre lehet fürdeni), viszont itt a legeredetibb és legvadabb a látvány. Az őrzött strandokon elsősegélygárda vigyáz afürdőzőkre. A Vieux Port-tól egy kilométerre található a La Plage des Catalans kisebb, de finom homokú strandja. Főleg hétvégén igen zsúfolt, ezért jobb, ha már reggel kimegyünk helyet foglalni.

Természeti gyöngyszemek
Ha az egyik legismertebb és leglátogatottabb öblöt, a Sormiou-t akarjuk felkeresni, autóval a városközpontból a Parc Borély elhagyása után rá kell térni az Avenue de Bonneveine-re, mely elvezet egészen a Col de Sormiou hegylánc aljáig, a hegylánc belsejébe azonban csak gyalog lehet belépni. Már innen is szép kilátás nyílik a tengerre és a közeli szigetekre, pedig még el sem értük igazi célunkat.
Egy darabig betonúton kaptatunk fölfelé, úgy 20–30perc múlva aztán megpillantjuk a tengeröblöket, ahová már sziklákba vájt lépcsőkön lefelé visz az út. Megéri a fáradságot, mert odalenn kristálytiszta lagúnák várnak. Nyáron sok itt a strandoló. Vizet és élelmet mindenképpen ajánlatos hozni, a Calanque-ban nincs büfé vagy ivóvíz, az egyetlen étterem nagyon drága és előre kell asztalt foglalni.

Kultúra Marseille-ben: a bőség zavara
Marseille kulturális élete nagyon gazdag, kiállítás kiállítást ér, főleg a város festőinek műveiből. Mi legtöbbször moziba megyünk, a közeli Césarba vagy az amerikai filmek mellett sok európai rendező művét vetítő, artmozi jellegű Variétébe.
Nyáron, amikor kiszabadultunk a betonhőségből, sok provence-i múzeumba (mint a Molinard és Fragonard múzeum és parfümgyár Grasse-ban, www.molinard.com, www.fragonard.com) és rengeteg botanikus vagy fűvészkertbe ellátogattunk.
Az ismertebb látnivalókon túl minden idelátogatónak felhívom afigyelmét az áprilistól júniusig működő bolhapiacokra (a bevett francia név, amarché aux puces helyett itt inkább videgrenier-nek hívják őket), ahol fillérekért – átlagosan 1-2 euróért – minden elképzelhető dolog kapható: régi parfümök, műtárgyak, ruha, bútor.

Élni tudni kell
A város kevert lakosságának egy része a 20. században több bevándorlási hullámban érkezett különböző háborúk, etnikai üldözések elől. Marseille népességének egynegyede muzulmán. Szerintem az élet sokkal szürkébb volna a bevándorlók nélkül, általuk megismerjük más népek kultúráját és konyháját. Nekem ez így természetes, főleg annyi Londonban töltött év után. Talán nem fogadják annyira nyitottan az idegeneket, mint mondjuk Londonban, de amint megismernek, mindjárt erős lesz a munkakapcsolat vagy a barátság. Több idejük van egymással összejönni, beülni egy kávéra, újságot olvasni egy padon.

Pedig a nagyon francia, mégis nagyon kozmopolita város hangulatát a látható szociális gondok, a magas munkanélküliség is meghatározza. Egy év után elmondhatom, hogy megszerettem Marseille-t, főleg a jó idő és a mediterrán hangulat miatt. A szívem közepében maga Provence van: a provence-i táj, a virágok. Megkedveltem az emberek mentalitását is. Élvezem a forró nyarat, a tengerpartot, amely munkás hétköznapokon is itt van a közelben.

Szöveg: Botlik Lilla, fotó: Safa, Photolibrary.com, Profimedia.hu