Kamaszkoromban a barátnőmmel az volt az egyik kedvenc szórakozásunk, hogy felolvastunk egymásnak „a Spockból”, és miközben tervezgettük, hogy hogyan leszünk jobb anyák a saját anyánknál, jókat nevettünk. Például azon, hogy egy újszülöttnek nem kell 
kiságy, elalszik a sublótfiókban is. Palotai Bori írása

A második gyerekemmel – a párom első gyerekével – voltam terhes, amikor leendő anyósom megvette nekünk dr. Spock könyvét. Nem volt benne sehol a fiók, pedig nagyon meg akartam mutatni az izgatott apajelöltnek. Barátainktól nászajándékba azt kértük, hogy mindenki hozza el a kedvenc könyvét. Így tettünk szert egy 1980-as Spockra, amiben még ott virít a Miben aludjon a csecsemő? cím alatt „a sublótfiók is megteszi” kitétel.
Rengetegen haragszanak Spock doktorra, s bár könyvét az idő több ponton már meghaladta, Csecsemő- és gyermekgondozás című művénél máig nem írtak részletesebb, több problémára reflektáló szülőkalauzt. Amerikában a Biblia után ez a könyv fogy a legnagyobb példányszámban. A szerző maga is elképedt ezen az adaton, s azt nyilatkozta: ha sejtette volna, hogy munkája ekkora hatással lesz 
a szülőkre, bele se fog, hiszen ehhez nem tud eleget.

Előkelő neveltetés
Benjamin Spock szinte az egész huszadik századot végigélte. Egy előkelő – holland bevándorlóktól származó – ügyvéd elsőszülött fiaként jött a világra 1903. május 2-án. Öt kisebb testvére mellett hamar beletanult a csecsemőgondozásba, -etetésbe, -dajkálásba.
Apja nyomdokain haladva a Yale egyetemen irodalmat és történelmet tanult, s tagja volt azoknak a titkos egyetemi társaságoknak (Scroll and Key, Zeta Psi) is, amelyeknek korábban Henry Ford. A Yale csapatában egy hajóban evezett James Stillmann Rockefellerrel, az egyik legnagyobb amerikai bank későbbi elnökével, 21 évesen a párizsi olimpián a férfi nyolcasban aranyérmet szerzett a csapattal.
A Yale Orvostudományi Karán töltött két év után 1929-ben évfolyamelsőként végzett a Columbia Egyetem Orvosi és Sebészeti Karán. Jane Cheney-vel kötött házasságából két fia született, Michael és John.

Vidám kaland
Spock a gyermekorvosi szakképzés során jött rá, hogy akkor tud igazán segíteni kis pácienseinek és szüleiknek, ha számításba veszi pszichológiai szükségleteiket, ha figyelemmel van a család életére. Hat évig tanult pszichoanalízist, és egyedülálló tudású gyermekgyógyásszá képezte magát. Minél több szülővel akadt dolga, minél több ismeretet szerzett a gyermekkorban lezajló pszichológiai és érzelmi folyamatokról, annál szilárdabb meggyőződésévé vált, hogy az érvényben lévő nevelési elvek – amelyek az apát kizárták a gyereknevelésből, szerepét legfeljebb a nádpálca suhogtatására korlátozták, az anyának pedig rideg szeretetlenséget írtak elő – elavultak. 1946-ban adta ki Csecsemő- és gyermekgondozás című könyvét, melyet kezdetben mindössze 25 centért árultak, s ő maga minden eladott példány után 1 cent honoráriumot kapott.
Ma, amikor a gyereknevelés alapköve „a Spock”, szinte már nem is tudjuk elképzelni, milyen forradalmi jelentőségű volt a maga idejében. Pedig ha jobban belegondolunk, 1946-ban valóban meghökkentő lehetett, hogy valaki ezzel kezdi az újdonsült szülőkhöz írt könyvét: „Bízzunk magunkban”, „Többet tudunk, mint gondolnánk!” Ezek a ma is meglepően friss és modern gondolatok a háború utáni Amerikában egyenesen nélkülözhetetlenek voltak; a demográfiai robbanás nem csupán annyiban állt, hogy több gyereket lehetett látni az utcán, hanem abban is, hogy a hirtelen megugró születésszám óriási hiányt okozott gyermekgondozási szakemberekben, gyermekgyógyászokban. Ekkor állt elő Spock azzal a szokatlan eszmével, hogy a gyerek mellett nincs profibb szakember, mint a tulajdon szülője. Tévedésnek nyilvánított korábban megdönthetetlen hiedelmeket, például hogy a síró gyereket nem szabad felvenni, mert elrontjuk. Eretnek módon azt állította: a szeretet, az érzelmek kifejezése boldogabbá teszi a gyereket, fokozza biztonságérzetét. A merev szabályok helyett azt ajánlotta a szülőknek, hogy legyenek rugalmasak és kezeljék a gyereket önálló személyiségként. Legnagyszerűbb újítása talán az volt, hogy a szülői szerepet vidám kalandnak állította be, amelyben egyformán van dolga az anyának is, az apának is, és a gyerek sem passzív részvevő, hiszen ad is, nem csak kap.
Az 50-es, 60-as években Spock doktor több gyermekgondozási könyvet írt, előadásokat tartott, egyetemeken tanított, volt egy tévéműsora, és közben rendületlenül javította műveit. Mivel bírálói engedékenységgel vádolták, a későbbi kiadásokban hangsúlyozta, hogy a gyereknek szüksége van a rendre és a szabályokra, a szülőnek pedig joga van a tiszteletre. A feministák támadásaira egy nyelvi korrekcióval felelt: a babát jelölő hímnemű és a szülőt jelölő nőnemű névmásokat kiirtotta a szövegből. A hatvanas években felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a nukleáris kísérletek veszélyesek a gyerekekre, és ezzel belépett a politikai akció színterére.

Politika és gyermekgyógyászat
1967-ben az Egyesült Államok vietnami politikája elleni tiltakozásul demonstrációt vezetett a Pentagonhoz. Azt vallotta ugyanis: hiába segít a szülőknek egészségessé és boldoggá nevelni gyerekeiket, ha végül megölik őket egy ilyen aljas háborúban. 1992-ben így nyilatkozott politikai szerepvállalásáról: „Sokan azt mondják, hátat fordítottam a gyermekgyógyászatnak. De ez tévedés. Hatvanévesen rájöttem, hogy a politika a gyermekgyógyászat része.”
1967-ben Spock doktor Martin Luther King egyik lehetséges alelnökjelöltjeként vett részt azon a chicagói nagygyűlésen, amelyet egyes források szerint a kormány provokátorai zavartak szét.
1968-ban Spockot két év börtönre ítélték politikai szervezkedésért, mivel a vád szerint fiatalokat bujtott fel a katonai szolgálat megtagadására, ám fellebbezése nyomán a bíróság felmentette.
1972-ben a kérészéletű Néppárt jelöltjeként indult az amerikai elnökválasztáson. A párt programjában az ingyenes egészségügyi ellátást, az abortusz, a homoszexualitás és a marihuána legalizálását, a garantált minimálbért, a külföldön szolgáló amerikai csapatok azonnali visszahívását hirdette meg. Persze nem nyertek – ilyen programmal Amerikában sem lehet választást nyerni –, de Spock doktort ez nem tántorította el a politikától. A nyolcvanas években is több demonstráción vett részt, tiltakozott a nukleáris fegyverkezés, valamint a szociális megszorítások ellen.

Egy nagy élet
A hetvenes években írt könyve, a Gyermeknevelés nehéz időkben már kitér a drogokra és a fogamzásgátlásra, a Csecsemőgondozás pedig megemlíti az egyedülálló szülők, a válás és a mostohaszülői szerep problémáit – részben a maga, 48 évnyi házasság után bekövetkezett válása nyomán.
Spock doktor 95 évet élt. Amikor megszületett, még csak tíz éve volt rádió, amikor meghalt, már az egész világot behálózta az internet. A haladás folyamatos tanulásra sarkallta, tapasztalatait mindig minden lehetséges csatornán hirdette. Mégis nehezen szabadult a saját szülei nevelési elveitől. „Sosem adtam nekik puszit – mondta egyszer –, úgyhogy amikor látom a fiaimat, átölelem őket.”

Ez a cikk először az Éva 2009. júniusi számában jelent meg Dr. Spock: A világ leghíresebb gyerekorvosa címmel. Fotó: Red Dot. Minden jog fenntartva.