Az alternatív iskola az a hely, ahová reggelente örömmel indul a gyerek, és ahol éppúgy megtanul mindent, csak más tempóban és a maga idejében. Munkája sikerélményhez juttatja, megmarad természetes kíváncsisága, érdeklődése környezete iránt, az iskola pedig nem egy nyomasztó légkörű munkahely a számára, hanem második otthona, ahol jól érzi magát, ahol az izgalmas világot tanulja meg örömmel felfedezni.
Elvileg – mert az alternatív iskolában is emberek tanítanak, és elképzelhető, hogy mégsem nyeri meg tetszésedet a pedagógiájuk alapját képező filozófiai rendszer, illetve lehet bármi más konfliktusod is! Ismerd meg tehát a módszert, mielőtt választanál!

Waldorf-iskolák: első az érzelem
Az első Waldorf-iskola 1919-ben nyílt meg a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatójának megbízásából. A gyári munkások gyermekeit képezték itt Rudolf Steiner osztrák filozófus vezetésével. Ma csak Magyarországon húsz Waldorf-iskola működik. Pedagógiájuk Rudolf Steiner világfelfogására és a nyugati ezoterikus tanokban, a keleti filozófiákban, illetve egy átértelmezett kereszténységben gyökerező embertanára, az antropozófiára épül. A Waldorf-iskolában csak olyan ismereteket sajátíttatnak el a gyerekkel, melyek fejlettségi szintjének megfelelnek. Azt vallják, serdülőkorig – azaz az általános iskolában – az érzelmi életet fejlesztő művészeti-kreatív nevelés a legfontosabb. Az értelem fejlesztése csak ezután válhat elsődlegessé. A steineri iskola nem a társadalmat szolgálja oly módon, hogy kis szakembereket képez neki. Sokkal inkább a gyereket szeretné segíteni abban, hogy személyiségét kibonthassa, és sokoldalúan művelt, nyitott, boldog, harmonikus felnőtt váljon belőle. Nem vegyes órarend szerint, hanem úgynevezett epochákban, időszakokban zajlik a tanítás: három-négy héten át egy tárgyat (főtantárgy) az első két órában tanítanak, amikor a gyerekek még képesek gondolkodni, képzetet alkotni. A harmadik órától a ritmikus ismétlésen alapuló tárgyak következnek: torna, ének, zene, idegen nyelvek. Egy tárgy évente csak kétszer kerül sorra. Minden tantárgyban kiemelt szerepet kapnak a művészeti gyakorlatok. Az élőszót igen fontosnak tartják a nevelésben, ezért nem használnak tankönyveket. Nem osztályoznak, nem írnak dolgozatokat. Első osztálytól tanítanak két idegen nyelvet, direkt módszerrel.


Montessori-módszer: az autonóm gyerek
Maria Montessori olasz orvost, pedagógust 1898-ban igazgatónak nevezték ki egy értelmi sérült gyerekeknek létesített iskolába. Csodálatos eredményeket ért el: nyolcéves tanítványai nemcsak átmentek, de magas pontszámokat kaptak az állami általános írás- és olvasásvizsgákon. A Montessori-iskolákban abból indulnak ki, hogy a gyermek születésétől fogva autonómiára törekszik, spontán késztetése van a világ megismerésére és készségeinek kibontakoztatására. A felnőttnek nincs más dolga, csupán segíteni őt ebben a kellő környezet megteremtésével, illetve a saját viselkedésével. Az iskola az önállóság és az önfejlesztés mellett érzelmekre és erkölcsre nevel. A diákok körben elhelyezett asztaloknál dolgoznak. A nevelő bemutatja az újabb feladatot, majd gyakorlás következik önállóan, párban vagy csoportban. A gyerekek fejlődési ütemüknek megfelelően 5-6 gyakorlat közül választhatnak: előfordul az is, hogy mindenki másféle feladaton dolgozik. Munkájuk során szabadon jöhetnek-mehetnek a teremben, használhatják a nyílt polcokon elhelyezett eszközöket, könyveket. A tanítás délután négyig folyik, szünetet akkor tartanak, amikor a tanár jónak látja. A módszer kiemelkedő képességű gyerekek fejlesztésére is alkalmas.

Rogers-iskola: A bizalom légköre
Pedagógiai módszertanának alapja Carl Rogers (1902–1987) amerikai pszichiáter személyiségközpontú megközelítése. Rogers szerint az ember jónak születik, és bár a környezet eltorzíthatja benne a jót, elpusztítására csak a halál képes. A feltétel nélküli elfogadás, bizalom és empátia hatására az ember megnyílik és fejlődni kezd. Tanterve, mint a többi alternatív iskoláé is, kompatibilis a Nemzeti Alaptantervvel (NAT). Az oktatásban a diák szükségleteire, érdeklődésére, tanulási stílusára helyezik a hangsúlyt. A diákok aktív, felelősségteljes résztvevői a foglalkozásoknak, a tanár „csak” egyfajta segítő, facilitátor. Fontosnak tartják a szociális nevelést: konfliktuskezelésre, empátiára, egymás iránti figyelemre, együttműködésre nevelnek. Sokszor kis csoportban vagy párban dolgoznak egyazon feladaton. Kooperatív tanulásnak nevezik, amikor a csoport minden tagja egy-egy részfeladat megoldásával járul hozzá a csoportfeladat elvégzéséhez. Hathetente tanítási szünetet tartanak, majd egy témanappal kezdik az újabb periódust. Körüljárják például a tenger témáját a dráma, a vizuális művészetek, a zene és a tánc eszközeivel. Speciális tantárgyaik: kommunikáció, ökológia, kultúrkör, művészeti tárgyak. Alsóban fél 9-től fél 4-ig tart a tanítás, közben egy nagyszünettel és egy egyórás ebédszünettel, felsőben 2-ig, két nagyszünettel.


Freinet-pedagógia: Beszélgetve tanulni
A Celestin Freinet francia néptanító reformpedagógiai rendszerének vezérelve: „Szót adni a gyereknek.” Kíváncsiak a gyerek ismereteire, élményeire, fontosnak tartják őket és rájuk alapozzák az új ismereteket. A tanuló egész személyiségét veszik figyelembe. Itt diplomát kaphat egy diák azért, mert helyesen gondozza az állatait, jó a humora, mert kedves, segítőkész, vagy mert finom salátákat tud készíteni. Tantárgy az egész világ: minden jelensége alkalmas arra, hogy belőle kiindulva elsajátítsák a tananyagot. Az úgynevezett mindennapi beszélgetőkörökön a gyerekek bármilyen témáról szólhatnak, ami foglalkoztatja őket. Az ilyenkor felmerülő problémákról kiselőadás készítését vállalják önkéntes alapon. Megtanulnak anyagot gyűjteni, feldolgozni, érdekesen, összeszedetten előadni, meghallgatni és megérteni egymást, és véleményt nyilvánítani anélkül, hogy a másikat megsértenék. Minden hétre maguk készítik el egyéni és csoportos munkatervüket, amiről a csoport felelősének számolnak be. A tanár segít megtalálni azt a pontot, amelyet érdemes kibontani, továbbá koordinálja, segíti a munkát. A megismerés nem csupán tudományos úton történik, nagy szerepet kap benne a művészi érzékelés, az érzelmek, az alkotómunka is.


Meixner-módszer: Lépésről lépésre
A diszlexia- és diszgráfiamegelőző olvasás- és írástanítási módszert Magyarországon Meixner Ildikó vezette be, és az ország számos iskolájában eredményesen alkalmazzák. A foglalkozásokon lassú tempóban haladnak. A gyerekeket két hónapon keresztül játékos készségfejlesztéssel készítik fel az olvasástanulásra. A betűtanításnál is alkalmaznak játékos gyakorlatokat a térbeli tájékozódás, a nagymozgások, a testsémák fejlesztésére, a mozgások ügyesítésére. A szótagoló, szintetikus módszer a hangoztatás és a fonémahallás fejlesztésére épül, a „látom, hallom, mondom” hármas asszociáció minél tökéletesebb kialakítására törekszik. Az új hanggal, betűvel egy-egy mese keretében ismerkednek meg a gyerekek, majd alaposan megvizsgálják őket, milyen akadályokba ütközik a levegő a mássalhangzók képzése során, milyen a szájtartásuk a magánhangzók kiejtésénél. A hasonló hangokat nem egymás után tanítják. Intenzíven fejlesztik az aktív-passzív szókészletet és a kommunikációt. Sok mozgatható, manipulálható eszközt használnak. Az írástanítás késleltetett. Két év alatt tanulnak meg olvasni és írni, viszont nagyon alaposan és jól, és nem veszítik el közben érdeklődésüket az olvasás iránt.

szöveg: Bay Ágota

A cikk az Éva 2008. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.